Ha 1-10 között pontozni kéne, hány pontot adnál a saját személyiségedre, ahogyan ismerkedsz?

10/8.

Nyitott vagyok, viszonylag könnyen megtalálom a hangot más emberekkel. Ha érdekel valaki, akkor nem játszmázok, ahogy sokaknál szokás, hanem én is próbálok tenni az ismerkedésbe, én is keresem a másikat. Alapvetően törekszem a kompromisszumokra és őszintének is gondolom magam.

Ami negatív lehet, hogy elég érdeklődő vagyok olyan témákat illetően is, amikről sok ember nem igazán szeret beszélni és nehéz magam leállítani, hogy hagyjam a témát. Pl. lehet furcsa dolog, de engem érdekelnek a párom előző kapcsolatai. Na nem az, hogy pontosan hány kg volt az illető, vagy engedte-e e az arcraélvezést, hanem a lelki részei a dolognak, pl. hogy miért lett vége, vagy ha mondjuk nagyon sokáig húzódott valakivel, akkor miért nem volt pl. eljegyzés. Ezek számomra olyan dolgok, amik nagyon sok információt adnak az illető személyiségéről, gondolkodásmódjáról, kapcsolathoz való hozzáállásáról, elvárásairól, viszont tapasztalataim szerint ezt nem bírják. De ha azt mondja valaki, hogy "figyi, erről nem szeretnék beszélni" akkor megértem.

A másik dolog, hogy főleg a lilaködös időszakban szeretek sok időt tölteni a másikkal. Viszont azt is megértem, hogy sok embernek nagyobb szabadság kell, tehát nem várom el, hogy állandóan velem lógjon.

Együttélésnél sem gondolom magam annyira rossz partnernek. Szerintem megértő vagyok, kompromisszumkész és hagyok teret a másik félnek, nem féltékenykedek ok nélkül, nem korlátozom. Szívesen kimutatom a szeretetem apró meglepetésekkel (ami legyen akár csak egy finom vacsi). Viszont sajnos rendetlen vagyok, amin igyekszem változtatni. Ha a párom ebben partner, azaz ő is beleteszi a részét a dologba, akkor könnyen megy, viszont ha a másik fél is hozzám hasonló, akkor könnyen eljuthatunk a "megesz minket a kosz" állapotig.

"mennyire könnyű veled kompromisszumra jutni, mennyire tudsz pozitív benyomást kelteni ismerkedéskor a puszta őszinzeségeddel (egyáltalán őszinte vagy-e)."

Egymásnak teljesel ellentmondó kijelentések ezek.

Velem könnyű szerintem kompromisszumra jutni, de őszinteséggel ez nem megy. Én őszinte vagyok, kimondom amit gondolok, vagy inkább nem mondok semmit, de nem hazudozok össze vissza és nem próbálom meg szebbnek láttatni a dolgokat, mint amilyenek. Magamat is beleértve.

Az őszinteség a legrosszabb dolog a társkeresésnél ezt megtapasztaltam.

Az emberek "pozitív" dolgokat akarnak hallani, "rózsaszín ködben" szeretnének élni. Főleg a nők ilyenek, képtelenek racionálisan gondolkodni borzasztó ösztönlények. Persze a legtöbb férfira is igaz ez, erre mondják, hogy csak a farkukkal képesek gondolkodni.

Egyébként megfelelő társaságban, megfelelő hangulatban (nem kell feltétlen piára gondolni) én is nagyon felszabadult tudok lenni, de alapból inkább elzárkózok, főleg az idegenek előtt. És nem szeretek sokat dumálni, főleg nem semmitmondó témákról. Azért ne memgy jól az ismerkedés, mert én nem tudok csak úgy kitalálni témákat, nekem nem megy a "dumálás", csak akkor vagyok jó beszélgetőpartner, ha úgy alaljulnak a dolgok, ha megtalálom vkivel a közös témát/hangot. De ez erőltetve nekem sose ment. Szóval ha most oda kellene mennem egy random csajhoz az utcán, nem tudnék neki mit mondani, alap sablonszövegeken kívül.