Ha egy full gyökér vagyok az ismerkedésben, akkor minek kérnek tőlem tanácsokat mások?

Ezt már sokszor észrevettem, csomó ismerősöm szeret tőlem tanácsot kérni, meg sokan szeretnek velem beszélgetni kapcsolati témáról. Férfiak és nők is. Évek óta nem volt kapcsolatom. Hosszútávú pedig még egyáltalán nem is volt, pedig szeretnék.

Ezt tudják is rólam, de amikor meg felhozom, hogy teljesen hülye vagyok hozzá, akkor: "jó de neked bármikor lehetne barátnőd". Meg: "téged bírnak az emberek".

Azt észrevettem, hogy sokan kedvesek velem alapból, de nem tudom miből gondolják, hogy "bármikor lehetne barátnőm".

Nem érzem magamban semmi különlegeset, ami erre adna okot. Teljesen átlagosnak érzem a külsőm. Van eszem, de egyetemen össze-vissza csúsztam. Anyagilag is szarul állok. Lesz lehetőségem jobb helyen dolgozni majd, de jelenleg a munkám sem olyan, amire annyira büszke lehetnék.

Egészségügyi gondokkal is küzdök.

Picit fura stílusom van, mintha egy picit karótnyelt lennék, de ezen hiába próbálok, nem tudok változtatni (gyerekkorom óta ilyen vagyok).

Öltözködni is teljesen átlagosan szoktam.

Kitartó vagyok, de csomó mindent elrontottam már az életemben, amit másként kellett volna csinálnom.

Meg kell erőltetnem magam, hogy legyen pici önértékelésem (tudom ez is nagyon rossz tulajdonság párkereséskor)

Társkeresőzni sem merek, mert beregeltem, de szégyellek magamról képet kitenni, tudom ez égő, de félek, hogy valaki meglátja ismerősök közül.

Kép nélkül meg ugye senki nem ír vissza, persze ezt megértem és bele is törődtem.

Szóval tisztában vagyok vele, hogy nagyon szarul csinálom.. de akkor miért tőlem kér bárki is tanácsot?

Meg mi az, hogy nekem könnyen lehetne kapcsolatom?

Jó mondjuk ezt értem, gondolom ezt azért mondják, hogy ne érezzem rosszul magam.

Szerintetek?