Mik a lehetőségeim, ha intimitásra vágyom, de nettó szexnél többre, valódi kapcsolatnál kevesebbre? Normális ötlet, javaslat, tapasztalat? 38/N

Két éve élek egyedül, egy oviskorú gyermeket nevelek.

Bántalmazó kapcsolatból szabadultam, ahol fizikai bántalmazás "csak" egy alkalommal történt, azonban a bántalmazás összes egyéb elképzelhető formája megvalósult.

Most nincs senkim, és alapvetően nem is hiányzik, mindemellett az időmbe sem tudnám hová beleilleszteni az ismerkedést/szórakozást. Tulajdonképpen ez nem is zavar. Jól érzem magam végre a bőrömben, egyáltalán nem a non plus ultra ez az állapot, sok téren szeretnék fejlődni és változni, de ez  cél, és nem frusztráció. Érzem és megélem, hogy a nyugalmunk mindennél többet ér.

Érdekes a viszonyom a szexualitáshoz: míg a bántalmazóm mellett már évek óta csak egy darab fa voltam az ágyban, azelőtt oda meg vissza voltak tőlem a régi exek. Van, aki húsz év után is epedezik, mert jaj neki olyan azóta sem volt.

Jelenleg még egyfajta dermedtséget érzek, nem akarok kapcsolatot és le is fagyok, ha olyan férfi van a közelemben, aki egy kicsit is - akár egy beszélgetés erejéig is - érdekelhet, ugyanakkor nemrég elkezdtem érezni, hogy hiányzik az intimitás. Elsősorban a fizikai része, nevezzük szexnek, de ez számomra jóval több annál.

És itt köt be a kérdés oda, hogy mit keresek ezen az oldalon.

Ötleteket, javaslatokat várnék azoktól, akik jártak már hasonló cipőben: mit tanácsolnátok?

Nem tartok még ott, hogy valódi társat akarjak, és én sem érzem magam késznek arra, hogy azzá váljak valaki számára.

Az üres szexnél / dugásnál / kefélésnél  sokkal többre vágynék. Olyasmire, ahol van összebújás, finom és érzéki csókolózás, akár petting is,mert néha elég lenne "csak ennyi" is, orális szexnél a kölcsönösségen a hangsúly, és mindezeken túl a lehető legminimálisabb pornós klisét akarom megtapasztalni. Legyen tere a humornak, beszélgetésnek is, ehhez alapvető, hogy körülbelül hasonló amplitúdón éljük meg a velünk történteket. Ahogy töprengek ezen, egyre inkább egy 'barátság extrákkal' - típusú kapcsolat kezd előttem kirajzolódni, de ilyenem meg nincs a tarsolyban.

Magányossá váltam az exszel való hosszú kapcsolat alatt, a bántalmazás része az is, hogy elszigeteli a másikat a társas kapcsolataitól, ahogy ez velem is megtörtént. Alapvetően mindig is szerettem egyedül lenni, az átlagnál vszleg sokkal inkább, így többnyire nem nyomaszt ez a dolog, és nem bánom az elvesztett kapcsolatok zömét.

De most jó volna megélni azt, amiről írtam, és jelenleg nulla esélyt látok erre.

Szerető nem akarok lenni (a húsz évvel ezelőtti áradozó exnél, aki tőlem többszáz kmre él) , ezt leszámítva _sehol_  _senki_ akivel jólesne összegabalyodni.

Nem a fővárosban élek, de megyeszékhelyen, tehát nem a világ vége, de közelebb van hozzá, mint szeretném.