A mai világban hajlamosabbak a nők "kicsúszni" a szülésre alkalmas korból, mintsem olyan társ jelölttel összejönni, aki nekik nem minden ízben tökéletes?

Ti megszülettetek volna, ha Anyukátok is ugyanúgy választott volna párt mint ahogy Ti? Őszintén?

Rengeteg itt irogató nő most nem is létezne, ha az anyja is olyan elvárásokat támasztott volna, mint amit ők. Nézzetek magatokba! Anyukád boldogabb lenne egyedül, ha Te nem léteznél csak mert nem volt tökéletes minden? Akkor inkább ne is legyen semmilyen?

Ha nem tudsz Porshet venni, akkor inkább gyalog jársz, mint hogy vegyél egy Opelt ha arra van pénzed?

Ha a boltban már csak kétnapos kenyér van, és nincsen friss akkor inkább éhenhalsz?

Te tökéletes vagy? Ha jól is nézel ki az egyszer úgy is elmúlik. Most ha megtalálod a tökéletes párt akkor ő is jogosan hagyhat el, ha majd elkezdesz ráncosodni? Hiszen Te is csak a tökéletessége miatt választottad. Ha Te már nem leszel az akkor a párod miért ne dobhatna el? Mert Te is ugyanazt csinálod tulajdonképpen csak Te a kapcsolat elején.

#20

"Megtehezem h a szamomra a legjobbat valasztom."

Ha minden nő megteheti, hogy a számára legjobbat választja, akkor hogy lehet hogy rengeteg 35 feletti nő van egyedül?

Válogathatsz, de csak egy ideig. Addig amíg vonzó vagy a férfiaknak. Bizonyos kor után ( ez minden nőnél más) már nem fognak körülrajongani a férfiak.

És bizonyos kor után ha szeretnél gyereket, már biológiailag se lesz rá esély.

Nekem van egy nő ismerősőm. Iszonyat intelligens, 39 éves nő. Régebben le se lehetett róla vakarni a férfiakat, nagyon jól nézett ki. De most egyszerűen senki nem akar tőle semmit, csak nagyon gáz férfiak.

Egyszer amikor beszélgettünk elsírta magát, hogy legszívesebben a férje mellett lenne a saját családjával. Pedig őt is "erős független" nőként ismertem meg aki azt mondta, ha nem jön a tökéletes akkor inkább egyedül maradok. Most, hogy ez bekövetkezett már rohadtul bánja.

Szóval könnyen mondjátok hogy én inkább egyedül maradok, most amíg még körülrajonganak a férfiak, de később amikor már nem lesznek odáig értetek és Ti is érettebbek lesztek, változik a világlátásotok is, közben esetleg a szülők meghalnak, barátoknak családja lesz. Ti meg ott lesztek egyedül. Akkor már jó lenne a nem tökéletesen jóképű, nem annyira magabiztos, nem hibátlan átlag Jóska igaz szeretete és törődése is, de akkor már késő lesz. Addigra már az átlag Jóska megkeseredik, és már Ti sem lesztek vonzóak neki.

Regisztráljunk társkeresőre 40 éves nőként, hogy családot szeretnénk, és nézzük meg hogy hány erre vállalkozó férfi jelentkezik , és hogy milyenek

Csináljuk meg ugyanezt 25 éves nővel.

Mi fog kijönni?

Az, hogy a 25 éves mindenféle téren sokkal jobb férfiak közül válogathat. Szóval akinek fiatalabb korban nem sikerül, annak később sokkal nehezebb. Persze azt nem mondom, hogy lehetetlen.

#22 ha anyám jobban választ akkor most 45 éves korára talán boldog lenne, de ő szánalomból ment apámhoz és némileg kényszerből mert menekült otthonról. 25 évet pazaroltak el a házasságuk megmentésére, jövőre elválnak valószínűleg... ha nem házasodnak össze hanem nyugiban kereshettek volna tovább partnert, lehet egész máshol tartanának. Félreértés ne essék, szeretem a szüleinet, de nem illenek össze. Tehát az hogy régen minden hű de szuper volt azt hagyjuk a pichába mert egy otromba nagy marhaság. Egy házaspárt nem tudok mondani a rokonságomból ahol a felek tényleg szerették egymást.

Én mindezt látva eldöntöttem hogy egyrészt nem akarok gyereket, másrészt mivel nem akarok gyereket, mind1 meddig válogatok párt, bár nem értem hogy miért fáj neked ha egyedül halok meg. Nektek jogotok van nőhöz, de egy nőnek nincs joga szinglinek lenni, csak mert nő és sok a kiéhezett férfi?

Ha nem születtem volna meg, hát nem írogatnék itt. Akkor nem léteznék, nem tudnék magamról, hisz nem is lennék, nem fájna. De a bolygó túlnépesedik, pont azért, mert feleslegesen teleszüljük. Fele ennyi ember kellene ahhoz, hogy a növényzet és az állatok normálisan tudjanak létezni és ne fulladjunk bele a szemétbe.

De most mindettől eltekintve: az, hogy a tökéletesre vár valaki, nem azt jelenti hogy jóképű, gazdag macsót keres (bár vannak ilyen nők is szép számmal) hanem olyat keres,akivel összeillenek, kiegészítik egymást és valóban boldogok együtt. Ilyet pedig nagyon nehéz találni!

És még akkor is alakulhat úgy, hogy mégsem működik. Mert a szerelem sokszor még az intő jeleket is leradírozza.

Inkább azt a kérdést tedd fel magadnak, te miért nem tudsz boldog lenni egyedül is? Miért irigyled a nőktől a szabadságot? Persze hogy van aki kétségbe esik harminc akárhány évesen, de félre értés ne essék, ő sem az "elszalasztott" szomszéd Pistit siratja, akihez soha életében nem vonzódott egy percig sem, hanem csak a család lehetőségét.

Én elváltam 37 évesen. Most 42 vagyok, egyedül nevelem a gyerekemet. Néha rossz egyedül, néha elszomorodok. De soha nem kívánom azt, bárcsak ne váltam volna el, pedig nem csaltuk egymást és nem bántott a férjem. De kihűlt minden közöttünk. Én pedig nem tudtok és nem is akarok társas magányban és képmutatásban élni.

Nem volt régen jobb, nagyon el vagy tévedve. Kevés volt a boldog pár, és egy nő már akkor boldognak mondta magát, ha az ura nem ivott, nem verte, nem kártyázta el a pénzt. Mivel a nők (és a férfiak nagy része is) tanulatlanok voltak, lehetőségük sem volt többre, mint szaporodni és dolgozni. Nem örömből szültek 5-6 gyereket, hanem szükségből.

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Ha nem születek meg hát nem lennék itt. Viszont ha anyukám időben elválik (nővérem születése után) mikor ez először előjön akkor találhatott volna normális párt. Ha nem dolgozik benne a majd én megváltoztatom mentalitás és nem kell menekülnie otthonról (szinte azonnal beköltözött apámékhoz) akkor valószínűleg össze se jönnek és anyának egy boldog élete lett volna. Így meg van 3 gyereke akik egy rémes erősen feszült légkörben erősen sérült családban nőttek fel és nagyon megtanulták hogy nem érdemes a nem megfelelő emberre pazarolni az időt. Ezen felül van egy romokban heverő házassága együtt él egy emberrel akivel egy légtérben alig tudnak meglenni és van egy elpazarolt élete.

Őszintén úgy gondolod jobban járt így mintha megkeresi azt akivel boldog lehet és neki szül kettőt hármat?

21-es válaszoló vagyok.

Nem mondom, hogy nincs igazatok, hogy régen nagyon sok házasság nem működött. Még a saját szüleimé sem volt jó. El kellett volna válniuk, már nagyon régen. Manapság már csak együtt laknak, mint lakótársak. De azért annak örülök, hogy megpróbálták, hiszen ha ők is a tökéletesre vártak volna, akkor én most nem tudnék itt írni.

Elsülhetett volna jól is a dolog, örülök, hogy megpróbálták, és adtak neki egy esélyt.

De mi van akkor, ha úgy érzed megtalálod a tökéletest, és ő mondjuk megcsal 2 év múlva? Akkor megint borul minden. Hiszen a legjobb férfiakért iszonyat nagy verseny folyik. Tehát ha találsz is egy minden elvárásaidnak megfelelő férfit, a kérdés hogy ő miért maradna veled, Te mit tudsz neki nyújtani , hogy veled maradjon?

Mert ha Te kiválaszthatod a legjobb férfit, akkor ő miért ne tehetné meg ezt?

Te a legjobb nők közé tartozol, hogy neked jár a szuper férfi?

Szerintem az a baj, hogy a minden nő tökéletes férfit akar, ők viszont nem azok. Szóval ez az egész így eleve esélytelen.

Tudod, aki számomra a legjobb férfi volt, az 165 centi magas és csóró pasi volt. Egy öreg autója volt 32 évesen, amikor megismertem. 12 évig voltunk együtt. Számára is én voltam a legjobb nő, pedig nem vagyok szupermodell. Viszont összeillő pár voltunk, remekül tudtunk beszélgetni, a válás ellenére a mai napig jó barátok vagyunk.

De a házasságunk kudarcba fulladt. Van ilyen. De nem mondom azt, hogy "minden összeomlott" és elpocsékoltam a fiatalságomat. Nemcsak mert lett egy csodás gyerekünk, hanem mert voltak szép időszakok amik boldoggá tettek és voltak rossz időszakok amikből pedig tanultam. Sokat. A kapcsolatokról, róla, magamról, az életről.

42 éves vagyok, és remekül érzem magam egyedül. Talán lesz még társam, talán nem. Én nem látok magam előtt jó és rossz jövőt, csak jót. Vagy társsal, vagy nélküle.

28#

Igen a Te generációd még összejött az általad leírt "paraméterekkel" rendelkező férfiakkal, de a mai már nem igazán ( nyilván vannak kivételek).

Az első rostán kiesne a volt férjed, ha ma lenne fiatal és ismerkedne. Manapság így megy sajnos. Ilyen felszínes lett a világ. Minden nő a barátnői véleményére ad, meg ott a facebook, csak jaj ne hogy égessem már magam azzal a pasival mentalitás megy, mert nekik a tökéletes jár.

Én erről beszéltem. Nem arról hogy mai negyvenesekkel mi a helyzet. Én a mai húszas, kora harmincas korosztályról beszéltem.

Mellesleg én is elváltam, és én is azt hittem hogy megtaláltam Életem párját. Aki aztán eldobott az első közös konfliktus után, ahelyett hogy együtt megoldottuk volna.

A párkapcsolatok terén is megy az a fogyasztó magatartás, hogy egyszerűen eldobjuk, ha már valami nem jó, és veszünk helyette másikat. Ahelyett hogy megjavítanánk. Lehet, hogy a következővel is lesz valami, akkor őt is eldobjuk ( valamilyen hibája mindenkinek van).

De akkor minek egyáltalán párkapcsolat?

Ugy látom h ez sokkal összetettebb dolog,minthogy igen nemmel lehet ra válaszolni. Sok valakinek igaza van annak is aki egyik oldalról látja annak is aki a másik oldalról. Boldogsagra nincs garacia.

Mindenkinek magának kell eldönteni h vár e egy jobbra vagy javitja azt aki vele van.

Bárhogy elsulhet.De teljesen tokeletes alompasi ugyse lesz,a másik meg h sok pasi minimumszintet se éri el.Kulsejulkkel nagyra vannak,de az hamar el fog múlni,es akkor majd meglatjuk hogy birkoznak meg az oregedessel,mert nemcsak a nők oregednek! Akkor már nemcsak azon fog menni a nyavajgas h a nőknek mennyi igényük van,hanem h mit csinaljanak az oregedessel.Jó tudom most még azt hiszik ez velük nem fordulhat elő.

Csak akkor majd visszanyal a fagyi. Felepitettek egy olyan világot amiben a külső az értek es e szerint valogatjak a nőket,instas csajokhoz mérik,nyavajognak ha ugyanaz a nő élőben nem ugy néz ki. Akkor majd őket is ilyen szempontok alapjan fogják kipotyogtatni a szűrőn.