Nők! Kezdeményeztetek már férfinál? Ha igen, hogyan és mi sült ki belőle?

Majdnem minden kapcsolatomat én kezdeményeztem. Valahogy azok a pasik sose jöttek be, akik próbálkoztak, így a kezembe vettem az irányítást. Semmi nagyon durvát nem kell elképzelni kezdeményezés alatt: beszélgetni kezdtem, elhívtam valahova. Ha igent mondott, és láttam, hogy vevő a dologra, akkor haladt minden tovább a maga útján. Ha nem, akkor többet nem érdeklődtem az illető után.

Egyszer esett meg egy igen erős félreértés. Korábban egy diákmelón találkoztam a sráccal, ismerős húgának a pasija volt akkoriban, így nyilván csak megjegyeztem magamnak, hogy jól néz ki, de semmi több. Később ők szétmentek, én is szingli voltam, és egy másik egyetemi rendezvényen összefutottunk, és tulajdonképpen az volt a feladatom, hogy nyomuljak (hosszú történet, de röviden, ilyesmikkel lehetett vesztegetni, ami kb kötelező volt a játékban). Szóval kapott hátmasszást, és nyilván kicsit rájátszottam az egészre. Aztán persze barátnőim mosolyogtak, mint a tejbetök, hogy láthatóan nagyon tetszett a srácnak. Így később rá is írtam, ő nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, de végül találkoztunk. Nem különösebben éreztem, hogy érdekelném, így a továbbiakban hagytam a dolgot. Bőven lett volna lehetősége tovább haladni, de a nem az nem, értem én. Majd pár héttel később ő hívott el, ahol a haverjai estek némileg neki (nagyobb társasággal voltunk ugyanis), hogy ne legyen ilyen töketlen. Egy ideig jártunk, aztán vége lett. Egy picit talán mindketten sajnáljuk, hogy így alakult, de végül barátok maradtunk inkább.

Mostani páromnál is én kezdeményeztem végülis, bár az merő félreértés volt. Összekevertem valakivel, és bejelöltem facebookon. Ő persze kapott az alkalmon, hogy ha már ez így összejött, akár beszélgethetnénk is. Végül a találkozót én kezdeményeztem, és ennek már lassan 4 éve. Már együtt élünk, és heti szinten beszéd téma az eljegyzés, házasság.

Már mondhatni ismertem, de csak köszönőviszonyban voltunk.

Kedves volt mosolygós, néha meg is dícsért, hogy csinos vagyok, de többet nem mert.

Így végül kb 1 év után rákérdeztem, hogy mivel foglalkozik, és valamikor lenne e kedve meginni egy kávét.

Elmondta, hogy ő ezt nem merte megkérdezni, ennek már lassan 4 éve, azóta együtt vagyunk.

Ha pedig nem akart volna semmit, akkor is legalább megtudtam.