Lányok! Összejönnétek egy olyan pasival, aki nem szeret külföldre utazni, de még itthon se foglalt le soha egy szállást sem?

Nálam meg az utazásmánia beteges. Én 50 négyzetkilométeres körzetben is boldog tudok lenni. Ki milyen... Viszont ma reneszánszát éli az utazás, ugyanúgy mint a boldogtalan élet előli menekülés, instant, előre megemésztett filléres lőzungok beszippantása a valódi tudatos gondolkodás helyett.

Ha én egyedülálló lennék, és ismerkednem kellene, az első sorok között írnám, hogy nincs bajom ha menni kell valahova, de a pénzem és az időm nem pazarlom 4-5 külföldi útra. Viszont kinek mi, engem nem zavar ha valaki állandóan menne, de az keressen olyat, aki hasonlóan gondolkodik.

Lehet gyakorolni mindent.

Nem csak kocsival lehet utazni, vonat és busz is van a világon.

Én se szeretek utazni, mondjuk érdekes módon nekem pont veled ellentétes a traumám. Közeli barátaim/családom nem beszélt/nem volt elég magabiztos beszélni angolul, ezért folyamatosan nekem kellett mindent intézni, megtárgyalni, érdeklődni. Az összes útvonaltervezést, árszámítást, térképolvasást etc. is rám hagyták, mert "te gyorsabban megcsinálod". Úgyhogy nekem a nyaraláshoz a stressz fűződik.

Mondjuk itthon nem tudom, mi a gondod. Azért neked is van elképzelésed, hogy lehet szállást foglalni, főleg ebben a korban.