Van köztetek olyan, aki hozzám hasonlóan mind a társkeresésben, mind a karrierben, mind pedig a szociális kapcsolatokban egy hatalmas nagy NULLA?

Én is 30 körül vagyok, rengeteget csusztam a betegségem miatt az egyetemmel. Hiába dolgoztam egyetem meg betegség mellett, nulla szakmai tapasztalatom van, mert szakmán belül nem találtam egyetem alatt munkát.

Volt már barátnőm, de per pillanat túl szarnak érzem magam ahhoz, hogy komoly kapcsolatom legyen.

És teljesen ködös, hogy a betegségemmel kapcsolatban mi lesz a jövő. Általánosságban romlik a helyzet.

Szó szerint semmim nincs (ingatlan/autó de még egy jobb pcm sincs), cserébe több millió diákhitel, mert gyógyszerek miatt pusztán munkából nem tudtam fedezni az egyetemi létet.

És ez miért van így? Miért nem volt barátnőd?Miért nincsenek barátaid, nem jársz sehová? Miért nem húzol bele abba a diplomamunkába?Ha idáig eljutottál azt már simán össze lehet dobni!

Ezekért mind tehetnél, és változtathatnál, kisebb erőfeszítés nélkül.

Tudod, ilyen panaszkodásoknál eszembe jutnak pl. a vak barátaim, akiknek tényleg gondot kellene okoznia mindannak amit Te leírsz, de nem így van.

Elvégezték az egyetemet, rengeteg barátjuk van, még vakon is részt vesznek egy csomó programon, beilleszkedtek a közösségbe.

És elkészült a diplomamunkájuk is, van akinek már kettő. Persze, segítséggel, na és?

A párkapcsolat Nekik tényleg nehéz, de ismerkednek, keresnek, nem adják fel.

És akkor itt vagy Te, vélhetőleg ép kézzel/lábbal, látóként/hallóként, akinek csak a hozzáállásán múlik mindezeken a változtatás.

Hát szed össze magad!

Nekem sincs szociális életem, sem párkapcsolatom. Kamionos vagyok.

35 /f

Valaki van még Budapestről?

Elmehetnénk sörözni :D

Ha már mindenkinek ez a baja, hogy antiszoc xd