Mit tegyek, ha 33 évesen diplomásként gátat szab az ismerkedésemnek, hogy még otthon élek (jövőre veszek lakást hitellel) és keveset keresek (180 körül kézbe)? Nem kellene, lelkiekben kinyír ez engem, hogy ekkor sokaknak már család van.

ugye gyűjtöm a pénzt, már van pár millió a lakásalaphoz és úgy vagyok vele, hogy akkor csajozok, ha a kezemben lesz a saját lakáskulcsom (még ha hiteles is, de félig az enyém). Csak ugye közben öregszem, egyre kiesek a fiatalabb nők látóteréből (bár rengeteg 40 es ismerősöm huszonéves nőkel jár).

10 per 8 nő reakciója, ha otthon élsz, hogy jujj, baj van. A másik két nő meg vagy defektes vagy ronda, elhízott. Én se nem ronda, se elhízott nem vagyok. De lehet defektes, hogy nem keresek 250-300 ezret, hogy külön éljek albiban, mint a legtöbb 40 es ismerősöm.

Ez itt a nagy gond, a lakásárak többszörösére emelkedtek, a fizetések pedig alig max 20%-ot. Egyik idősebb 55 éves kolléganőm éppen pár hete mondta, hogy de jó, hogy 2009 ben megvették Pesten a másfél szobás lakást a gyerekének 8 millióért, ami most 22 millióba kerül ugyanott. Mert most esélyük se lenne venni. Durván 3 szoros áron mennek ezek egyes helyeken, a fizetések meg legjobb esetben is ha 50%-al emelkedtek. Hitelt meg egyedül pár nélkül felvenni szinte öngyilkosság, ha nem keresel bőven átlagon (Pesten 230 körül van, országosan 200 körül)felül.