A férjem szerintem túl sokat áldoz otthon a jófiú szerepre, férjem szerint keveset látogatom a szüleit mióta terhes lettem. Véleményetek?
A férjem nagyon jól szituált családból költözött hozzám, 6 napig hajnaltól késő estig dolgozik 2 fiú testvérével, plusz hatalmas házat építenek a szüleiknek.
Szüleim rossz egészségben vannak de mindent átalakíttattak a babaváráshoz. 3-4 hetente mentem mostanában egy napra anyósomékhoz. Férjem segít nekem, de nem érez semmit magáénak csak a szülei házatáját.
Mindkettőtökben erős kötődés van a saját szüleitek irányában,ami igen értékes dolog!
Nekem az a gyanúm,hogy azért kell nagy házat építeni a férjed szüleinek,hogy amikor rászorulnak akkor egy testvér hazaköltözik esetleg a testvérek felváltva egymást gondoskodnak idős szüleiktől.Igen ritka dolog amikor a 3 testvér együtt gondolkozik!
Ne sajnáld,ha a férjed nem tekinti a te vagy a szüleid házát sajátjának,mert ez lehet az erkölcs is /nem nyúlok más tulajdonához azaz nem veszem el/.
Inkább egész nap dolgozik,hogy megteremtse számotokra a jobb megélhetést.
Lesd el,hogyan kommunikál a szüleivel,valamint mély érzésű ember lehet a férjed.
Esetleg meghívhatnád a szüleit amikor nem érsz rá hozzájuk elutazni?
A többi testvérnek van házastársa,hogyan idomulnak a szülőkhöz?
Remélem,továbbra is békében,szeretetben éltek és a bántó tényezőt elfelejtett.
Melyik dolog zavar? Nem látom ki a kérdésből. Hogy házat építenek a szülőknek? Hogy nem tekinti a tiédet az övének? Vagy hogy nincs otthon eleget?
Igazából nem szólhatjátok meg egymást aterén, hogy a szülőket mindketten segíteni akarjátok. Ugyanannyira igazából, csak ki így ki úgy. Egyikőtök sem akar elszakadni.
Nem érzi a sajátjának? Én sem érezném. Nincs a nevemen semmi, ha baj van, nekem kellene menni. De ha oda költöm a pénzem, sosem lesz sajátom. Engem ez rohadtul zavarna. Örülök hogy egyikünknek sem volt úgymond még semmije - vagyis háza.
Én amikor beköltöztem hozzájuk (anyós házába) mert a férjem nem akart elszakadni semennyire otthonról, nagyon rossz volt. Idegennek éreztem magam és mint kiderült az is voltam mindig is nekik. Sosem mondtam, hogy oda én haza megyek. Annyira rosszul éreztem ott magam, kirekesztettnek, hogy 2 hetente minden hétvégén haza mentünk az én családomhoz és nem érdekelt tetszik e a férjemnek. Ha már úgymond miatta kellett ott laknunk (mivel szerettem, bele mentem), mert képtelen volt elszakadni, én is sűrűn akartam látni az én családom akik szeretnek engem.
Hát később besokalltam náluk és sok vita árán de elköltöztünk. Csak azt bánja, hogy nem előbb.
Ha megteheted, esetleg a kedvéért menj többet az ő családjához...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!