Adjam fel atárskeresést?

Mindig gondom volt kapcsolatok kialakitásával , es föleg megtartásával , egész életemben

Baratnöim sincsenek , pedig nem vagyok önzö , se rossz, de valami miatt a nök nem kedvelnek . ( sminkelem magam )

Tehat nem lehet azt mondani , hogy csak pasikkal van gond .

Rengeteget dolgoztam önmagamon, valtoztattam a kisugarzasomon, csinos vagyok .

- nem iszom

- nem vagyok kétségbeesett , nem tapadok a pasikra , meg akkor sem , ha udvarolnak , mindig megvarom, hogy a dolgok termeszetesen alakuljanak .

- lenézem a kétségbeesett pártalálási akciókat , a társfuggöséget , amikor süt valakiröl , hogy legyen most mar bárki

- jó a humorom, minden helyzetben megörzöm a méltóságom, kinevetem a hibáim

- eldöntöttem , hogy ha nem jön össze semmi , belenyugszom, elfogadom , hogy egyedul maradok , de izgat , hogy mi az oka ennek a magánynak , gondoltam lehet adhd m van , kisse szétszórt vagyok , fiatalon es most is elhiszem néha , hogy teázni hivnak

- egy ismerösöm szerint gyerekes vagyok , ( 43 evesen )

- bohém , vidam vagyok , éljunk a mának tipus

- fiatalos kulsö , NYITOTT , baratsagos

-167 magas , 68 kiló , nagy mellek , baba arc

- nem vagyok szekáns, agressziv , feltekeny , ferfias , dominans

- csinosan öltözöm , fodraszolok

- egy kezemen meg tudom számolni , hány pasim volt

Pedig utanamfordulnak meg ma is . Volt egy nagy szerelmem fiatalon, aki elhagyott , nem akart felesegul venni , anyagias volt

Volt egy 15 eves hazassagom, amihez en ragaszkodtam szerintem

6 eve elvaltam , azóta par futó kaland volt ilyen 1-2 alkalmas kapcsolatok , amelyeket legszivesebben elfelejtenék , sajnalom , hogy belementem

Sehol semmi . Az önbecsulesem sokaig padlón volt , olyan reg nem eltem at vonzalmat , hogy nem is tudtam , hogy mit kene erezzek , es igy mindenkivel mentem talalkara aki hivott , azt hittem eleg akarni , es ha szingli valaki .

Mostanaban kezdtem rajönni , hogy vonzalmat kene erezzek , mikor egy pasi irant kezdtem vonzalmat erezni , egyböl ahogy meglattam , de van baratnöje , de legalabb eszembe jutott , hogy mit is kéne érezzek

Lényeg : nincs senkim , akit felvállalhatnák , aki hozzamvaló lenne .

Par evig mindenkivel elmentem randira , nyugdijastól kezdve fiatal sracig , kömuvestöl tanarig , tehat nem valogattam , nem lehet ramfogni , de mind hazudtak , voltak titkos kapcsolataik es utólag en is latom , hogy fölösleges volt foglalkozni veluk , nem is volt vonzalom , gondolom reszukröl sem , mert csak szexet ajanlottak

Mostanaban minden ferfi foglalt mar az en koromban .

Tudom a gyakorin ezt nehez megmondani , de tippeljetek , mi az oka a maganyomnak ?

Egy elet óta tart . Mindenki mas nö erdemes tiszteletre , kapcsolatra , tarsat latnak benne , stb

En kedves vagyok , jószivu , nem vagyok befele fordult nö

Megis ilyen az eletem

Arra gondolok , hogy dilisnek latnak mert mas ötletem nincs, szórakozott vagyok , álmodozó , feledékeny