Hogy fogadjam el, hogy örökre egyedül maradok?

Szerinted akkor erre mit lehet írni?! Ha mondanak megoldást, azt elütöd, hogy neked úgysem lehet semmi, és nincs reményed, nem tehetsz ez ellen semmit... Ha cikiznek, provokálnak,hogy akkor maradj így... az meg sértő. Akkor most mondd meg milyen javaslatot várnál!

Sajnáljunk? Tanácsot adjunk? Tippeket szeretnél? Sorstársak sztorija érdekel?

Voltak itt jó tippek, de nem tud senki sem instant megoldást mondani, és a depresszióból kiszedni. Valahol el kell kezdened. Ha csak azt mondogatod, hogy nincs remény, akkor ez marad, de ettől nem lesz jobb. Nyilván attól se, ha mostantól ezeket nem mondogatod. :) A padlóról úgysem fogsz lejjebb kerülni, ott békén fognak hagyni. :) Tehát rosszabb nem lehet... nincs vesztenivalód. :)

De mondok példát is. Lehet, hogy egy éven belül radikális változás állhat be az életedben azáltal például, hogy megismersz egy barátot, aki pont albérlőtársat keres, elköltözöl egy városba, ott hirtelen munka is akad, új kollégák... új lehetőségek.. stb. Érdemes vlog-okat is nézni, vannak akik hasonló cipőből kezdték, és - ugyan évek munkája alatt - de abból kijöttek, amiben most te is szenvedsz. Legyél egy kicsit pozitívabb! Te sem hinnéd el, hogy egy-két új lehetőség révén mit érhetsz el egy éven belül. Velem is volt így többször is. Ezekkel a negatív kesergésekkel nem fog senki megsajnálni, engem sem sajnáltak meg. Az, hogy tenni kell a dolgokért nem azt jelenti, hogy elérhetetlen, és bele kell pusztulni a munkába, és akkor sincs semmi eredmény... Lehet haladni itthon is, külföldön is. Egyébként a hobbid mentén is kereshetsz új kapcsolatokat, nem tudhatod honnan indul el váratlanul valami új dolog.

Valóban nem vagyunk a helyedben. Nyilván te tudod mennyire nincs a közegedben esély. Jelen állás szerint lehet céltalanul keseregni, hátha valaki megszán, vagy a postás becsönget egy ajánlattal. Ha csak a szemléleteden változtatsz, és észreveszed hogy vannak lehetőségek úgy általában, akkor már elindultál abba az irányba, hogy nemcsak a reménytelenséget látod, hanem azt is hogy vannak lehetőségek, lehet lépni... bár akkor még nem biztos hogy tudsz is lépni, de legalább ez a szörnyű negatív, lehúzó szemlélet nem bénít le ennyire. Ezért mondtam a vlogokat, beszámolókat, mert reményt ad, hogy adott esetben te is meg tudsz csinálni dolgokat, csak eddig nem is tudtál bizonyos lehetőségekről, munkákról, szakmákról, stb. Nem a levegőbe beszélek, én is keresztülmentem ezen. Ezektől a kommentektől, vagy valami külső erőtől ne várj változást. Neked kell talpraesetten keresni új kapcsolatokat, kérdezősködni rokonoknál, ismerősöknél... valahol elkezdeni. Valahol el kell kezdened! Nem az lesz a végleges, talán beletelik egy időbe, közben lehet hogy megbánod, hogy inkább maradtál volna otthon, de most kell eljutnod arra, hogy eldöntöd, hogy ennyi idősen mit kezdesz. Az sem baj, ha fogalmad sincs mit csinálj, milyen munkát vállalj. Nekem is 30 évesen lett meg az, amit szeretek csinálni, addig kallódtam.... egy nagyvárosban!!! Látod, a nagyváros nem garancia semmire!!! Ugyanúgy el voltam veszve, mert itt sem ismerek senkit. Van lehetőség - úgy tűnik. Valójában meg annyi ember van, hogy az is frusztrálhat, hogy pótolható vagy mással. Akkor én is nézhetem negatívan ezt egy nagyvárosból!

Ami engem illet, rosszabb helyzetből kezdtem mint te. Ugyanis én egy idegen nyelvű környezetbe születtem kisebbségként, ahol alig éltek magyarok. Így nekem esélyem sem volt barátnőt szerezni, mivel nevezen ment a nyelv megtanulása. Azért a nagyon kevés magyar lányokért nem csak mi magyar fiúk, hanem még a többségi etnikum is vetélkedett. Tehát lényegében halmozottam hátrányos helyzetből indultam.

Örülj neki, hogy legalább te beszéled a többség nyelvét, így neked a teljes faluban van esélyed. Mígy nekem kevesebb mint 10%-nál volt csak, de úgy, hogy azokért is kapadoztak mások is, plusz mivel a többségi nyelvet sem beszéltem, így esélyem nem volt. Szóal nekem még annyi esélyem sem volt mint neked. Plusz még csóró is vagyok.

Önerőből felharcoltam magam a fővárosba, Budapestre. Itt már egyértelműen jobbak az esélyeim, ezt érzékelem is. De még itt is incel vagyok. Tehát én nagyobb hátrányból indultam mint te és felverekedtem magam Pestre, de még mindig lúzer vagyok. Tehát ez nem garancia semmire sem.