Hogy fogadjam el hogy egyedül fogom leélni az életem?

Olvass sok klasszikus irodalmat, hogy javíts a fogalmazásodon és a helyesírásodon.

Ezekre a siránkozó kérdésekre nem lehet mást felelni.

rinyálj többet az sokat segít...

miért nem kellesz senkinek? tartsd önértékelést!

Szerencsére lehet így is tartalmas az életed, köszönjük is meg a világnak ezt a sok-sok alkoholfajtát ami még elfogyasztásra vár.

Az élet pedig ígyis-úgyis egy értelmetlen kínzás, így végtére is mindegy.

Hát, ha már eddig is a könnyebb utat választottad, akkor akár folytathatod is: javaslom, hogy mindig okolj másokat és mindig háríts el minden személyes felelősséget! Végül is veled csak történnek a dolgok, az életed a körülmények kezében van, nem te tehetsz róla, hogy igazságtalan az élet, ugye? Lehetőleg alkalmazz minél több átfogó általánosítást, így sokkal kényelmesebben ki tudod zárni még a lehetőségét is bármiféle fejlődésnek, hiszen nincsenek kivételek, mindenki gonosz, nem lehet mit tenni. Az sem árt, ha gyártasz magadnak valamilyen okosan hangzó féligazságot, amivel racionalizálhatod a helyzetet (gondolok itt genetikára, ösztönökre, ilyenekre), és ragadj meg minden lehetőséget a fórumokon, hogy önigazolásként odaömleszd a zavaros eszméidet (minél többször leírod, annál jobban elhiszed, kész haszon!).

Ha ezeket megteszed, akár egy életen át kényelmesen tetszeleghetsz a meg nem értett áldozat passzív szerepében.

Ja, és persze aki nem olyan, mint te, az természetesen csak szerencsés (mindig hivatkozz genetikára, pénzre!), ez nagyon fontos!