Hogy fogadjam el, hogy örökre egyedül maradok?

"örökre egyedül maradok" - még 43 évesen is a te kezedben lenne az életed. Akik egy válás után újrakezdik azok egy plusz háttérrel, terhekkel mennek tovább, de azok is találnak maguknak párt, és barátokat is. Bőven van esélyed. Új munkahelyen megismerhetsz új embereket, társat is találhatsz. Gyűjts, próbáld meg tudatosabban építeni a jövőd. Mozdulj ki, keress lehetőségeket. De lehet, hogy ott helyben is van olyan, akiről nem tudsz, és ugyanúgy el van veszve, mint te.

Isten vagy, hogy tudod előre, mi fog történni?

Legyél sztoikus és tojj az egészre magasról.

Én már elfogadtam, de nem tudnám leírni ennek a "módszertanát". Egyszer csak belülről jön és ennek köszönhetően igazán meg/át is éled az érzést, hogy hiába szenvedsz miatta, lázadsz ellene vagy próbálsz bármit tenni a siker érdekében, akkor is ez van. És akkor beletörődsz. Jobb napokon egész jól vagy, de persze azért vannak nehezebb napok még így is...

Igyál. Falun ugyse lehet mást. Ne félj a hátralevő 40-50 év hamar elrepül. Nem érdemes belevagni már semmibe.

Válts környezetet, pl. menj el külföldre dolgozni. Ja! Előbb tanulj nyelvet.

" Sokan nem tudják milyen ez, mert beleszuletnek a jóba" Igen, kivéve az a 43millió ember, aki éhezik (most olvastam).