A férfiak miért csak szexre hajtanak?

Mert nem csak szexre hajtanak.

Egy kapcsolatnak a (jó) szex elengedhetetlen része, és ma már, amikor olyan könnyű "kipróbálni" a másikkal mennyire illesz össze, szerintem nem rossz ezt előre venni. Időt és energiát spórolsz vele, ami az egyik legértékesebb dolog, amivel rendelkezhetsz. Ez nem feltétlenül az ösztönlénységhez kapcsolódik (nyilván vannak olyanok is, de szerintem elenyésző). Az, hogy mennyire tudtok együtt élni és milyen elvek mentén nevelnétek a közös gyerekeiteket, csak később jön, ha ebben nem értetek egyet, és emiatt mentek szét, addigra már baromi sok időt és energiát öltetek bele egy kapcsolatba teljesen feleslegesen, potenciálisan elszalasztva azt a párt, akivel tökéletesen összeillenétek. De ha a szexen múlna a szakítás, ami könnyen lehet, akkor ez egy kb olyan szintű első szűrő, mint az, hogy mennyire tetszik a hangja vagy milyen határozott a kézfogása. Na meg, nyilván az is szűrőként funkcionál, hogy ők az első randin szexelnének, te meg nem, ez csomó információt elárul rólatok, a mentalitásotokról, a világnézetetekről, ami már önmagában elegendő ahhoz, hogy ne akarjatok egymástól semmit.

Én bevallom, könnyűvérű luvnya vagyok, nekem a szex mindig is fontos volt az életemben, párkapcsolataimban, de hiába feküdtem le a pasikkal majdhogynem a bemutatkozást követően, valahogy mindig tartós kapcsolataim lettek (ez alatt éveket érts), és csak egyikükkel lett vége amiatt, hogy megcsalt (az ötből, ami azért szerintem nem egy rossz arány). Én amondó vagyok, nem csak a szexen múlik a dolog, ha van mit veszítenie a pasinak, ha úgy érzi, hogy megéri melletted maradni, akkor nem fog megcsalni. Ez meg azért sokban múlik a nőn is. Maga a félrelépés persze a férfi szegénységi bizonyítványa, de szerintem ehhez nagyban hozzájárul a nő is. Ha nem tud többet nyújtani, mint kósza szex, akkor nem is akarnak majd tőle többet.

Bocs.

Nem a könnyűvérű luvnyák az eseteik, csupán arról van szó, hogy metakommunikatíve az jön le, hogy a csaj annyira odavan értük, hogy lefeküdne velük és mivel ők is így éreznek, ez tök jó, beteljesülés, bódottá'. Ha kapcsolatban vannak olyannal, akiért annyira odavannak, hogy akár le is feküdnének vele, de a másik nem, az nem bódottá' és a beteljesülés hiánya és ez olykor indíték (ami nem ugyanaz, mint a mentség) a megcsalásra.

Nem azt mondom, hogy ez helyes vagy etikus, csupán érthető annyira, hogy nem okoz meglepetést, amennyiben tisztában vagyunk vele, hogy az esetek egy jelentős hányadában így van ez pedig egy olyan forgatókönyv, melyért, ha felelősséget vállal valaki, el tudja kerülni, amennyiben nem akarja, hogy megtörténjen.

33/f