Hogy viselitek a visszautasítást?

Megvisel nagyon. Főleg ha nagyon tetszik, és folyamatosan látod. Ha egy buliban elutasítanak, az még ok...Nem látod többet, eleve nem köt sok emlék hozzá.

De ha ismered egy ideje...

Engem volt, hogy visszautasítottak, és utána -ennek hatására- szetettem bele.

Na az a szar. Mert ilyenkor azt érzi az ember (jogosan), hogy akit szeret azzal SOSEM lesznek együtt párkapcsolatban.

Folyamatos visszautasítás nem igazán szokott érni, mert elég hamar megtanultam figyelni a "jeleket", hogy kivel kölcsönös az érdeklődés és kivel nem. Arról, hogy kipécézek egy random embert és rajongok érte, már úgy kamaszkoromban leszoktam. Nálam a vonzalom kialakulásához az is kell, hogy érzékeljem a másik fél részéről az érdeklődést.

Ennek ellenére néha azért ér visszautasítás, ami egy rövid ideig zavar, kellemetlen, de összességében nem befolyásolja az önértékelésem és a hangulatom. Azért nem, mert úgy gondolom, hogy olyan emberre van szükségem, akinek fontos vagyok, aki érdeklődik irántam, hiszek abban, hogy ezt megérdemlem. Szóval ha valakitől nem kapom meg, akkor pillanatok alatt tudatosítom magamban, hogy nem ő az én emberem.

N