Vannak mamahoteles nők is, vagy ez inkább a férfiakra jellemző?

"mamahoteles" nő jelen. Full megőrülök a helyzettől, de vázolom a szitut:

- vidéki nagyvárosba jártam egyetemre, mikor végeztem, hazaköltöztem

- sokáig nem találtam munkát (a diplomám megszerzésekor már szívből rühelltem, amit tanultam, egy dolgot tudtam: abban nem akarok elhelyezkedni), ez a dolog folyamatosan eszkalálta magát, a végén már teljesen depressziós lettem a nincs pénzem - kéne munka - de mi - hivatást szeretnék - de mit stb ördögi körben

- lett munkám, volt egy régóta tartó párkapcsolatom, kezdett összeállni a kép, hogy na talán lesz egy normális felnőtt életem

- kidobott a párom egyik napról a másikra

- ugyan nem kerestem rosszul, de azért messze jól sem

- és akkor elérkeztünk egy évek óta tartó jelenlegi szituhoz: nincs elég pénzem egy lakásra és kész. Spórolok mint egy őrült, van egy olyan összeg a kezemben, ami szerinem a lakást vásárló ismerőseim 90%-ának soha nem volt önerejéből, ők mégis valahogy vásároltak, én meg a szüleimnél lakom. 20 milliós hitelt meg nem fogok felvenni tökegyedül. (nagyvárosban lakom, nem nagyon opció a 9 millióért veszek egy kis putrit eset, habár szerintem ebben az országban már sehol sincs ilyesmi).

Azért hogy ne csak sajnáltassam magam:

- elmehetnék albérletbe, tény. Nem fogok, nem fogom másnak a putto lakására kifizetni azt az összeget, amit így csont nélkül félreteszek

- ahhoz már "öreg" vagyok hogy másokkal éljek - értsd: random lakótársak

- természetesen a költségekbe beszállok otthon, illetve azért viszonylag szeparáltan élek a házon belül, ettől még a helyzet felemészt, főleg, mert a további spóroláson kívül nem nagyon látok megoldást, az meg hát idő.

És hogy kicsit azért azért őszinte is legyek (és irigy vagy nem irigy, ezt mindenki döntse el maga): kivétel nélkül az összes (legalábbis az összes nő, de a férfiak nagy része is) közeli ismerősöm, barátom vagy szülőkből vagy a párja által tudott elköltözni. A nagy részük férjhez ment és beköltözött a párja házába. Ezt én egyébként nem nevezem nagy teljesítménynek, önerejükből semmit nem értek el, arról nem is beszélve, hogy elkezdődött már "nálunk" is a válós hullám, és most meg már megy a sírás a hogy fizessem az albérletet a gyesemből történeteken. Na én ezt nem akarom, nekem kell valami, ami csak és kizárólag saját - mindenkinek szíve joga, hogy egyetért vagy sem.

#21. Ha emiatt csak legyintenének rád, az neked hogy esne?

33/f

22-es, 21-es vagyok: évek óta nem ismerkedem, lehetőleg mindenkit pattintok, pont ezért többek között. Mivel nekem magamnak rohadt ciki a szitu, hiába erőltetem magam, hogy nem nem, ez átmeneti, nincs választásom, stb... valóban nincs jelenleg, de ettől még állatira nem vagyok boldog, hogy ez van.

(A "többek között" indokok között egyébként a legutóbbi szakításom a legerősebb, még egyszer nem fogom hagyni magam úgy megszivatni és átverni, mint akkor, ezenkívül ahogy telik az idő, igényem is mintha egyre kevesebb lenne arra, hogy kapcsolatom legyen. Természetesen ha beütne a szerelem - már ha nálam még megtörténhetne - akkor nem zárkóznék el direkt.

Egyébként nem csinálok titkot abból egyáltalán, hogy otthon lakom, és abból sem, hogy mennyire próbálok ezen változtatni.

Kérdésedre konkrétan válaszolva: ha pattintanának emiatt, valahol megérteném. Valahol meg természetesen rosszul esne, de nem azért, mert jaj nem kellek ennek a pasinak, hanem azért, mert egy újabb ember emlékeztetne arra, ami amúgy is életem legnagyobb szívfájdalma jelenleg (tudom, world's first problem, ne is legyen nagyobb gondolom soha), de mint mondtam, egyelőre ezeket a szitukat tudatosan kerülöm.

#24. Nekem ugyan vannak dolgaim, szóval rendben vagyok ilyen téren, de volt idő, mikor még nem volt és akkoriban ugye ezt én is megkaphattam volna bárkitől (bár akkoriban még más idők jártak felénk is). Nekem ebben az esne rosszul, ahogy esik is általában a férfiaknak, hogy az meg fordul a fejekben, nincs is olyan opció, hogy együtt felépítünk egy életet. Mégiscsak könnyebb, mint egyedül.

33/f

#24: rohadtul nem nézem a nőknél hol lakik. Felőlem lakhat a hídalatt is, ha egyébként más téren rendben van. Szerintem amelyik férfi ezt nézi, az a férfi nem neked való.

Úgyhogy emiatt ne legyen önbizalomhiányod.

Hajaj, de még mennyi.

30+ nőkkel randizom jellemzően, diplomásokkal, akik már régen dolgoznak.

2/3-uk simán otthon él, persze ez nem zavarja őket abban, hogy közöljék, nekik nem kell mamahoteles férfi.

Persze, hogy nem, mert ők egyedül egy albérletet nem képesek fentartani, így muszáj, hogy a férfinek legyen lakása.

Mivel nekem van saját lakásom, így megfelelek az elvárásoknak, az egy másik történet, hogy mennyire vonzó egy nő bármi komolyabb kapcsolatra, aki már a megismerkedéskor a lakáshelyzetem firtatja.

"Akkor férfiaknál is ugyanez a véleményed...?"

Nem nekem címezted a kérdést, de egyetértek a 14-es válaszolóval.

Igen, akkor is ugyanez a véleményem, sosem zavart, ha egy férfi a szüleivel élt, én is így éltem/élek. Párom is így élt, mikor megismerkedtünk (azóta elhunytak a szülei). Nyilván nem mindegy a körülmény: ha valaki semmi pénzt nem ad bele a közös kiadásokba dolgozó emberként és minden szinten elvárja, hogy kiszolgálják és eltartsák a szülei, az emberileg gáz. Akár nő, akár férfi az illető. De ha egy nagy családi házból nem akar elköltözni albérletbe, attól még nem lesz mamahoteles, az én fogalmaim szerint. Nálam is és a páromnál is ez így volt.