Miért van az, hogy a csajok ártatlan és aranyos külsejük mögött mindig egy könyörtelen és ellentétes érzelem lakozik? (bővebben lent)

Az van, hogyha az esetek 99,9%-ban meglátok egy aranyos/gyengéd arcú és bájos, mosolygós, vékonyka, alacsony finom kisugárzású és angyali kisugárzású csajt egyből arra gondolok, hogy az Isten is nekem teremtette, mert én is egy alacsony, vékony, helyes arcú, kedves, mosolygós, tiszta lelkű, gondoskodó és empatikus őszinte, kötődő huszonéves fiú vagyok. Aztán rájövök, hogy a pasija egy magas, izmos/nagydarab vagy szálkás tetovált, pénzes (az alkalmazottait kizsákmányoló) vagy mindenkin átgázoló karrierista, magamutogató, elvtelen és nagyképű, bunkó, magát alfahímnek aposztrofáló öntelt pali. És ezek az ártatlannak tűnő lányok pedig úgy vonzódnak hozzájuk, mint vas a mágneshez. És akkor még a szexuális részét nem is említem, amikor a pici, törékeny csajok odáig vannak a nagy farokért, miközben azt gondolnám, hogy tuti nem bírják. Mintha ez az egész elcseszett világ teljesen másként működne mindenben ahogy kellene, beleértve, hogy a tisztességesek szenvednek, a csalók kiskirályok, a lányok belül démonok, a gyönyörű gazella és aranyos mókus pedig könyörtelen zsákmány/áldozat. Esküszöm mintha Isten a nőket is úgy programozta volna, mint a gyönyörűnek és bámulatosnak tűnő csalogató húsevő növény, ami odavonzza a legyeket, mert olyan gyönyörű és csodálatos, közben meg könyörtelenül meggyilkolja a rovart (a hozzám hasonló pasikat). Létezik, hogy a nők is ilyenek lennének és a gyönyörű külsejük csupán ösztönszintű szexuális vonzalmi faktort jelentene az alfahímek számára? De így az a gond, hogy a szexuális/érzelmi ösztönök nálunk (lúzer pasiknál) ugyanúgy működnek, miközben "távol kerülünk a tűztől". Akkor miért nem születtem alapból kémiailag kasztráltnak, ha már a külsőm is erre aposztrofál?