Szerető lettem, de többet akarok! Elmondjam neki vagy inkább fojtsam magamba?

Összejöttem egy nálam 14 évvel idősebb nővel, aki párkapcsolatban van már nagyon régóta. Mostanra odáig jutottunk ,hogy napi szinten beszélünk, és találkozunk (15-20 percre, egy kis romantikázásra). Részemről csak szexnek indult az egész, és még én erősködtem ,hogy ne vigyünk bele érzelmet mert nem lesz jó vége. Volt egy kisebb szünet, mert télleg érzelmek nélkül vágtam bele, és volt olyan időszak amikor nem akartam vele lenni. Ezt eléggé magára vette, és néha emlékeztet is rá ,hogy milyen voltam vele, amit már sokszor meg bántam. Azóta vissza férkőztem a kegyeibe, és most már normálisan kezelem a dolgokat. Hát így pár hónap után úgy érzem ,hogy teljesen bele estem. Mikor együtt vagyunk teljesen odáig vagyunk egymástól, nem is gondoltam volna ,hogy ilyen meg fog történni velem. Utalgattam már rá ,hogy lehet megkéne próbálni, engem nem zavarna a korkülönbség, de a válasz annyi volt h nem szabad, nem lehet, a szüleim mit szólnának ,hogy összeszedtem egy vénlányt, jobbat érdemlek, meg hasonlók.. mintha félne a változástól, félne kiszakadni a megszokott életéből. Elveszíteni se akarom, de ez a 2. hely egyre jobban zavar. Ez az örökös bujkálás, meg hogy ritkán tudunk úgy összejönni ,hogy neki sincs otthon a párja. Ha nem lenne senkije akkor összejönne velem, mondván nem ő lenne az első nő akinek fiatalabb fiúja van. Ő is tele van érzelmekkel , mert állandóan érezteti velem ,hogy kellek neki. Mondta ,hogy az első és utolsó ilyen kalandja én vagyok, de egy kicsit viszont élvezi is ezt a helyzetet, ezt a tilosban járkálást. Kitárulkozzak neki, vagy inkább hagyjam ,hogy az idő mit hoz ki belőle? Esetleg csak ennyire vak lennék, hogy nem veszem észre ,hogy csak a kalandot keresi velem? Esetleg nem akar kijönni a biztonságos zónájából? Vagy hagyjam rá mert úgyis én húzom a rövidebbet? Soha nem voltam még ilyen helyzetben, és bevallom nem a legjobb érzés.

28 F