Elmondjam a barátomnak, hogy azért nem akarok hozzájuk menni, mert nem érzem jól magam abban a házban?

Amikor először náluk voltam, akkor eléggé ledöbbentem.A a konyhában nincs mosdókagyló sem,az evőeszközök rozsdásodnak,nincs egy normális tányéruk,az összes szekrény régi (de olyan dédszülő korabeli,plusz mállik róla a festék is).Ráadásul elég áporodott szag van.A fürdőben nincs fűtés (ezt télen volt elég nehéz elviselni),a barátom szobája pedig nagyon kicsi,alig fér el benne valami,nincsenek polcai,szekrénye,üresek a falak,a székéből kiáll a szivacs,mi az ilyen tárgyakat már a padlásra se tesszük fel,inkább elégetjük.Amúgy a barátom figyel az öltözködésére,igényes is,de úgy tűnik,a szobájával nem ez a helyzet.Egyszerűen nem érzem jól magam ilyen környezetben,mi figyelünk minden részletre,a konyhánk is fel van szerelve mindennel,de akármelyik volt pasimnál is voltam,mindenhol igényes volt a környezet,én még ilyet nem láttam,mint náluk... pedig munkájuk is van,és nem minimálbéres fizetés,hitelük sincs,persze,az ő dolguk,mire megy el a pénz,de azért ez nekem nagyon szokatlan.Nem lehetünk mindig nálam.Mondjam el neki,hogy én nem ehhez szoktam? Meg ő tényleg ennyire megszokta,hogy így élnek? Pedig volt már nálunk,észlelhette az enyhén szólva nagyobb különbséget.De úgy látom,őt nem zavarják ezek a dolgok.Vagy nem gondolja,hogy engem zavar.Meg tényleg nem luxusdolgokra gondolok,hanem alapvető dolgokra,amelyek még egy olcsóbb albérletben is vannak,nem hogy egy családban,meg olyan házban,ahol már 20 éve élnek...