Mit valasztanal? Par perc boldogság, azzal akit szeretsz, de sose lehet a tiéd vagy inkabb egyedül nélküle szomorúan, maganyosan?

Utóbbit. Most félreteszem, h nyilván házas pasiba zúgtál bele, csak logikusan végiggondolva; az a “pár perc boldogság” sajna nem így működik, hisz’ utána még többet akarsz majd - ez ilyen, nem magyaráznám túl, egyértelmű.

Az egyedül-verzió igen, pillanatnyilag qrva xar, viszont az csak egy “kis idejig tart”, utána tovább tudsz majd lépni... de ha keresed a társaságát, hajszolod azt a pár perc boldogságot, akkor soha nem leszel túl rajta... mindig csak az a pár perc kell majd, ami reménnyel tölt el, alig várod a következő alkalmat, stb., miközben nyilvánvaló, hogy nektek nincs közös jövőtök... akár évekig is vergődhetsz egy ilyen szituban, miközben ha megszakítod a dolgot, kvázi letéped azt a bizonyos ragtapaszt, mondjuk 2 év múlva boldog kapcsolatban vagy, mert anno megtetted ezt a lépést, ha meg nem... akkor 2-4-6 év múlva is szenvedni fogsz...

Szal tedd fel magadnak a kérdést; mi a kevésbé rossz? Most szenvedni egy darabig, de ezáltal lehetőséget adva egy későbbi boldog életre, vagy benne ragadni a xarban, aminek a végén egyszer csak észteveszed, h eltűnt a fiatalságod, végigszenvedtél x évet a semmiért, és azt se tudod, merre vagy arccal, ki vagy, mit szeretnél, stb... válassz!