Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy tudnék neki titokban segíteni, úgy hogy soha ne jöjjön rá, hogy én voltam?
Van egy lány, akit szeretek. Elég bonyolult a sztori, nem is nagyon részletezném. A lényeg, hogy minden próbálkozásom ellenére elutasított, amit én tiszteletben tartok. Valószínűleg soha többé nem fogok vele találkozni.
Anyagi szempontból egész más a hátterünk(ami engem amúgy egyáltalán nem érdekelt), az én családom nagyon gazdag. Mindig megvolt mindenem. Tipikus flegma úrifiú lett belőlem,akármennyire is küzdök ellene, még mindig ilyen vagyok valamennyire. Ő pedig már 13 éves kora óta dolgozik, folyamatosan segít otthon a szüleinek, miközben dolgozik. Valamennyire biztosan kedvelt, de mindig tartott egy távolságot is tőlem, ha bármiben segíteni akartam neki, azt végül sosem fogadta el. Egyik utolsó beszélgetésünk kapcsán elmondta, hogy külön akar költözni a szüleitől, kell egy albérlet, ahol ki tudja magát pihenni,csak nem tud, mert többe kerülne, mint a fizetése(illetve elég speciális igényei vannak,amit itt most nem részleteznék). Kérdezgettem, h nincs e valaki,akivel együtt tudna menni, de nincs.
Nagyon,nagyon rossz érzés volt, hogy ott álltam mellette, mint egy balfék és tudtam, hogy nem segíthetek neki, mert tőlem úgyse fogadná el. Nagyon fájt nekem, hogy így látom őt, fáradtan és boldogtalanul.
Az lenne jó, ha valahogy titokban tudnék neki segíteni. Szeretném, ha boldog lenne, még ha nem is találkozunk többé.
Tudom, hogy el kéne őt amúgy felejtenem, és rajta is leszek ,csak előtte még jó lenne valamit tenni érte, nekem így könnyebb lenne továbblépni, mert iszonyúan fáj, hogy ő szomorú.
Hm.. :)
Még csíra pályakezdőként sok xar munkát csináltam ( most már jó poziban vagyok, azt csinálom amire vágytam, és a fizetésemmel is elégedett vagyok).
Abban az időben viszont sok és sokféle embert megismertem. (főleg eladóként dolgoztam, hogy legyen vmi pénz az albira, amíg munkát keresek)
Beszélgettem más üzletek eladóival, biztonsági őreivel, random embereivel. Volt olyan, hogy a belváros közepén is megismertem olyan embert, aki nagyon gyakran fordult meg és beszélgettünk munka közben. Így visszagondolva érdekes volt, mennyi embert megismertem a xar munkám által. :D
NA és volt ott egy epret áruló nő. Halál bájos volt, úgy 40-es. Mellékállásban takarított egy sznob helyen. Mesélte egyszer, hogy diákkori szerelmével futott ott össze, a pasi házas, és elég jó módú volt, jól ment a sora. A nő is mesélt, hogy meg akar venni egy apró, felújításra szoruló házat, kb potom pénzért lehetett megvenni, mert ramaty állapotban volt amúgy.
A férfival beszélgettek, erről is szó került, és a feleség tudta nélkül utalt neki egy nagyobb összeget. Ami a legfontosabb, hogy minden hátsószándék, aljasság, vagy elvárás nélkül.. Annyira boldog volt és jól esett neki. Látszott, hogy tetszik neki is a pasi, de nem történt akkor sem semmi, csak egyfajta szimpátia volt, ami megmaradt közöttük. Ezt csak elmeséltem.
Az albis dolog, hogy közreműködsz valami úton-módon is jó lehet, bár nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Lehet már az is elég, ha a kezdetben segíted ki, ha annyira szeretnéd az induláshoz. A hogyan csak a kérdés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!