Nálatok hol van a határvonal a barátság és a szerelem között?

A barátság:

Jó vele beszélgetni egy barát akire bármikor számíthatok oda-vissza, belsőleg is megfelel, minden tökéletes, de nincs meg a szikra, illetve a barátság extrák nélkül van, ez az ami a kettő közt meghúzza a vonalat.

Szerelem:

Itt az ember férfiként tekint a másikra, nem pusztán csak a társasága miatt keresi a jelenlétét a másiknak, hanem ott már van vonzalom is a másik felé, vágysz rá, hogy átöleljen, megcsókoljon, bókoljon stb.

Viszont vannak olyan házasságok is, ami szerelemnek indul, de időközben kihül, nincs érzelem, nincs szex és csak a közösen szerzett vagyon miatt, vagy a gyereket nézik és ezért maradnak együtt, na itt már átalakul barátásággá, mivel már nem úgy tekintesz a másikra.

Érdekes kérdés. Lehet boncolgatni hosszú oldalakon keresztül.

Amikor a barátságba beleférnek indokolatlan ölelések, puszik már az gyanús, hogy legalább az egyik fél többet érez. De lehet már az is amikor mindennap szünet nélküli beszélgetés és kontakt van.

Amik már ennél egyértelműbbek az a féltékenység. A barátod miatt sosem kezdesz féltékenykedni.

A számomra tökéletes barátságot egyedül a vonzalom választja el a szerelemtől.

És valahol ez sem teljesen igaz, mert volt egy barátom aki nagyon ritkán vonzott mégsem tudtam volna szerelmes lenni.

De tőle nem volt kézremegős érzésem ez biztos.

Szerintem ez ember függő is.

Az egyik legjobb fiúbaratommal a vonzalom is ott van közöttünk, mégis CSAK baratok vagyunk, extrák és mindegy egyéb nélkül. Ha hívom találkozni jön, ha ő hív én megyek. Szoktam neki mondani, hogy imádom, szeretem. Néha meg is oleljuk egymást. Volt már, hogy puszit adott az arcomra, mikor lelkileg nagy rosszul voltam.

De akkor is csak barát. És tudom hogy ő sem lát bele többet, mert ahogyan én, ő is boldog párkapcsolatban él.

Másnak ilyen “közelség és közvetlenség” már lehet többnek számítana, mint egy nagyon jó barátság, de nálunk ez a normális

13.

Kifejtenéd miért nincs?