Bukok a beteg másikra. Miért? Vannak itt ilyenek?

Lány vagyok, érzelmileg elég instabil. Tinikoromtól kezdve a fura alakokat vonzom be, főleg a szociopatákat. Rendszerint ennek nem is lett jó vége. Kihasználtak, kisemmiztek, bántottak, aztán leléptek. Azóta viszont, ( meg igazából amióta az eszemet tudom ) az úgymond normális, kedves pasik nem vonzanak és úgy érzem, nem is maradna mellettem egy ilyen ember, mert sajnos eléggé agresszív vagyok ( könnyen kikészülök, ami tettlegességig fajul, olyankor tombolok, sírva nevetek és ütök vágok, amit érek, magamat és másokat is) hangulatingadozásaim vannak egyik pillanatról, akár óráról a másikra, emellett gyakran fantáziálok mind a saját, mind mások haláláról. Vannak pillanatok, amikor túlérzelmes vagyok és a semmin is sírok, de máskor meg teljes ürességet érzek, vagy nevetek valaki szenvedésén. Emellett esténként hangokat is hallok, és paranoiás is vagyok. Ha éjjel vagyok az utcán, pl. percenként nézek a hátam mögé.

Egyébként eléggé művészlelkű vagyok ( a stílusom is ehhez igazodó, elvont és sötét. Fekete cuccok, piercing, stb ) és magamnak való, de vágyok a " szeretetre" ( azért raktam idézőjelbe, mert nyilván ez másfajta szeretet lenne, mint egy normális emberé. ) és nem tudom már, hol keressem... Ezért gondolkodtam azon, hogy egy hasonló emberrel könnyebb lenne. Hol lehetne ilyenekkel ismerkedni?

19/L