Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak azt tudom szeretni, aki engem is viszontszeret. Ez normális?
23 éves lány vagyok, azt le kell mondjuk szögezni, hogy még nem voltam szerelmes szerintem, volt egy egy éves kapcsolatom, aminek az elején szerelmesnek éreztem magam, de aztán pár hónap múlva alábbhagyott az érzés, azt hiszem félreismertem a fiút és csak egy ideálképbe "szerettem bele". Régebben, fiatalabb koromban voltak olyanok, hogy "szerelmes voltam" 1-1 fiúba, akik szerintem azt se tudták, hogy létezem, de egy ideje, megfigyeltem magamon, hogy ha imerkedem, randizok egy sráccal, alakulóban van valami, akkor komolyabban veszem, könnyebben belezúgok, ha érzem, hogy az ő részéről is komolyabb a dolog. Ha érzem, hogy egy srácot nem érdeklem, akkor alapból szóba sem jöhet.
Egy jobb példa: Randiztam egy sráccal, de elég megbízhatatlan volt, egyszer lehozta nekem a csillagokat, olyankor azt éreztem teljesen oda meg vissza vagyok érte, aztán egyszer volt egy nem túl szép húzása, amivel azt éreztette, számára én nem is vagyok annyira fontos, ezután rögtön alábbhagyott a vonzalmam.
Szerintetek ez éretlenségre vall, mondván, hogy nem is az illető érdekel, meg nem őt szeretem, hanem csak magát az érzést, meg a gondolatot, hogy kellek valakinek? Talán ennyire szeretetéhes vagyok? Vagy esetleg védem magam egy esetleges visszautasítástól, így alapból csak azokat veszem számításba, akik nagyon udvarolnak?
Vagy pont fordítva, ez egy érett viselkedés, hogy nem futok olyan után, akinek nem kellek, vagy aki nem úgy viselkedik velem, ahogy jól esne? Mert egy csomó ember "szenved" valaki miatt, hogy olyat szeret, aki nem szereti viszont, és nem lehetnek együtt, stbstb...
válasza:Ez így nem teljesen igaz.
sokszor szeretünk meg valakit, sokszor szeretünk bele valakibe , és később derül csak ki, hogy ő valójában nem szeret minket , ilyenkor csalódik az ember.
Azzal jó együtt maradni akivel kölcsönös.
válasza:Szerintem ez szerencsés helyzet. Az emberek többségének az kell, akit nem kaphat meg. Szóval mondhatjuk, h te mázlista vagy bizonyos szempontból. Persze ha nem találsz olyat, aki szeret téged, akkor nem feltétlen.
Tanács: Ne mondj le rögtön arról a férfiról, aki mondjuk elsőre nem hozza le a csillagokat. Ne hajtsd el teljesen! Csak simán hagyd, hogyha akar, akkor bizonyítsa be, h tényleg szeret. Ha nagyon türelmes és kitartó, akkor valszeg megtalálod az igazit. Kérdés persze, h lesz e végül is ilyen.
válasza:Szerintem ez az érett hozzáállás.Mindenkinek jobb lenne, ha így működne.Máskülönben elég keserves lesz az élet.Én pl tizenévesen úgy választottam ki valakit, hogy ő semmilyen érdeklődést nem mutatott, és évekig szenvedtettem magam, hogy nekem akkor is ő kell.Persze nem jött össze.
Huszonévesen pedig olyanokra voltam ráficcenve, akik ideig-óráig mutattak minimális érdeklődést.És nem ábrándított ki, hogy megaláznak, nem foglalkoznak velem, évekig epekedtem, és esélyt sem adtak komolyabb dologra.
Minden vágyam az, hogy úgy álljak hozzájuk, mint te, és csak azzal foglalkozzak, aki megérdemli, és ne csak az eszem mondja ezt, hanem a szívem is, de eddig nem jött össze:D
Maradj ilyen, szerintem ez jó irány:)
válasza:Ez nagyon jó, örülj neki!
Én is így vagyok, ezért nem is voltak nagy csalódásaim szerelem terén, mert hamar kiszűrtem, hogy ki érez és ki nem.
Aki csak érzelmek nélkül használt volna, elég hamar lapátra került! Akin meg éreztem, hogy igazán szeret és engem akar, azzal megpróbáltam. Igy alakultunk a mostani párommal! :)
Csak így tovább! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!