Lányok ti gondoltok az olyan srácokról akik utcán vagy buszmegállóban szoktak leszólítani ismerkedés céljából?

Az attól függ.

Ha látom rajta, hogy aznap én vagyok neki a sokadik, és kb sportot űz ebből (mindegy, hogy azért mert sikeres benne, vagy pont azért, mert nem), akkor ellenszenves, és igyekszem gyorsan lekoptatni. Ha nem ért a szép szóból (volt ilyen), akkor csak még ellenszenvesebb.

Ha tényleg észrevenni, hogy nem ez a kedvenc szabadidős szórakozása, hanem konkrétan engem akart megszólítani, akkor szívesen beszélgetek, illetve szingli koromban volt, akinek megadtam így az elérhetőségem is.

Mer kezdeményezni. Ez már önmagában pozitív.

Első válaszoló, érdekelne, miből szűröd le, hogy milyen szándékkal szólít meg?

Valahogy átjön abból, mennyire magabiztos, milyen indokkal szólít meg, mennyi idő elteltével, és addig mit csinál, ha néz, hogy néz, ha odajön, hogy jön oda...

Kicsit nehéz elmagyarázni, de az esetek nagy részében ez látszik.

Velem is történt màr ilyen. Egyből meghívott egy kólára, de nem fogadtam el. Majd jött a busz, gyorsan elmondta a nevét,hogy jelöljem be facebookon. Néhány nap múlva bejelöltem, mondták a barátnőim hogy ez mennyire romantikus stb... Akkor vallotta be, hogy ő amúgy külföldön dolgozik és 3 havonta jár haza de nagyon szeretne velem kapcsolatot :D A helyesírása borzasztó volt, egy szót nem tudott értelmesen leírni, közös tèmánk sem volt szinte semmi. Egy teljes évig irogatott nekem, pedig nem hitegettem, megmondtam neki az elején, hogy nekem ilyen távolsàggal nem fog menni, majd egy év után unta meg és törölt facebookról.

Nekem nem jó tapasztalat ez, de èn is azon a vélemènyen vagyok, hogy nem gáz ez egyàltalán, ha nem napi 20 csajt szólít le. De ha tényleg megtetszem neki, és szimpatikusak vagyunk egymásnak, akkor talán még kapcsolat is összejöhet így.

24N

Egyrészt van egy nagyon rossz tapasztalatom 15 éves koromból (igaz, nem buszmegállóban hanem buszon, de a lényeg ugyanaz) amikor egy nálam 10+ évvel idősebb pasi leült mellém a buszon, aztán amikor nem hajtottam el csuklóból, leszállt velem és négy utcán keresztül jött velem (nem, ő nem arra jött volna eredetileg) és megpróbált meggyőzni hogy az előre egyeztetett programom helyett menjek vele meginni valamit délelőtt tízkor (??)

Tény, akkor nem voltam még olyan határozott hogy elküldjem. 15 éves voltam, az első ilyen interakcióm volt, féltem és nem volt meg a rutinom. De abból, hogy nem mondom meg neki a vezetéknevem, a telefonszámom, a facebook elérhetőségem, többször elmondom hogy nem megyek vele és hogy dolgom van, maximum kétszavas válaszokat adok, nem nézek a szemébe és egyre gyorsabban sétálok, szinte futok, le kéne jönnie hogy nem akarok semmit.

Másrészt pont emiatt (és egyéb személyes okokból) mindig próbálom a lehető legegyértelműbbé tenni hogy senki ne szóljon hozzám. Fülhallgató, napszemüveg, karbatett kéz, keresztbetett láb, vagy a telefonomba, könyvembe temetkezem. Aki ennek ellenére, ennyire bátorítás nélkül odajön ismerkedni, addig integet amíg ránézek, és leállíttatja velem a zenémet, az eléggé mínuszból indul.