Mit írnál annak, aki nagyon hiányzik most, ezen a szép, napfényes kora tavaszi napon (is)?

Azt üzenném neki,hogy fáj.

Elképesztően fáj az,hogy a barátomnak hittem és csak ennyit jelentettem neki.

Hogy amikor a legnagyobb szükségem volt rá,akkor hagyott ott.

Hogy mindent tudott rólam és annak fényében tette velem,amit tett.

Hogy én őszintén szerettem.

De amióta lett egy kapcsolatom,azóta már nem úgy viszonyult hozzám.

Nem értem miért nem örült annak,hogy lett valakim,ha ő is azt akarta,hogy találjak magamnak valakit.

Miért volt felháborodva,amikor azt hitte,csak a haverja akarok lenni.

Miért akart a barátom lenni és vajon az volt-e?

Hogy tudott velem annyira ridegen,hidegen és keményen bánni.

Miért nem volt annyira egyenes velem,hogy megbeszéljük a dolgokat?

Miért nem értette meg a problémáim súlyát?

Miért írt korábban olyanokat,hogy szeret engem mint barátot?

Miért egy olyan embert dobott el,aki őszintén ott volt neki,ha bármi problémája volt?

Miért nem tudlak utálni ezután sem?

És miért nem tudlak elfelejteni?