Nem értem, hogy miért történhetett?

Akivel történt, az tudja, hogy melyik város.

Igazából az a 2 hét kellemes emlékként él bennem, meg hogy első 2 nap mennyire ellenszenves volt a közvetlensége miatt.

Én nem akartam részt venni ebben a projektben, viszont a főnökeim másként gondolták, úgyhogy akkor utáltam mindent és mindenkit.

Mindig is örök álmodozó voltam, de nehezen tudom elképzelni, hogy tetszem valakinek, főleg,hogy ez esetleg kölcsönös, mivel eddig szinte mindig úgy jött ki, hogy ha nekem tetszik, neki én nem.

Kapcsolataim is lassan alakultak, nem úgy, hogy bumm, én most azonnal kellek, sok visszautasítás ért az életben, ezért óvatos vagyok.

De azért szeretek álmodozni. :)

Szóval nála sem fordult meg a fejemben, hogy tetszenék neki, de nem is tudom, hogy az elmúlt évben miért gondoltam rá annyit, meg álmodtam vele, hiszen alig ismerem.

Lehet, hogy csak én szeretnék ebbe belelátni valamit, de az biztos, hogy szerzett számomra egy emlékezetes pillanatot.

Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik ölelkeznek, puszilkodnak, de akkor ez lejött volna már akkor,hogy ő ilyen közvetlen.

Szóval ő nem ilyen, és mégis kaptam puszit.

Legközelebb kedden láthatom, na akkor úgyis elcsípem, hogy ez mi volt?

Lehet, hogy csak éppen szórakozott volt, én meg már elképzeltem az egész esküvőt is. :D

Hát sajnos semmi. :(

Tegnap este ismét összefutottunk a munkahelyen, én épp kerestem valamit, amikor megállt mögöttem, köszönt, és érdeklődött, hogy mi újság.

Nekem teljesen a torkomom akadt a szó, de azért válaszoltam, visszakérdeztem, ő is válaszolt, és tudom, hogy valaki itt azt mondta, hogy ne kérdezzem meg, de kibukott belőlem, hogy mi volt az a múltkor?

Erre ő, de hát azt mondtad, hogy ezer éve nem láttál, azért kaptad.

És én hülye, itt ismét lefagytam, már nem tudom, hogy zavaromban mit mondtam, hogy "szuper",és mosolyogtam, majd megfordultam, és leléptem.

Szerintetek normális vagyok???

Olyan nagyon zavarba jöttem, hogy nem igaz!

Ezek után azt sem csodálom, ha majd nem köszön, egy igazi s*gg vagyok. :(