Mi lehet az oka? 1,5 éve vagyunk együtt és úgy tűnik, minden egyik napról a másikra változott meg.

1,5 éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Eleinte (az első 3 hónapban) teljes rózsaszín köd és mámor, nem is kérdés, tinédzser kapcsolat eleje, mi más lenne. A 4. hónap tájékán elkezdődtek a konfliktusok ahogy egyre jobban ismertük meg egymást. 6.-8. hónapban szinte minden héten veszekedtünk, de soha nem vesztünk össze, mindig kibékültünk, még abban a telefonálásban vagy aznap. Nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna a másikkal vagy ne találkoztunk volna. Az egész nyarat konkrétan (június 9.-augusztus 31.-ig) együtt töltöttük, közös programok, munka vagy éppen semmit tevés. Most ha visszacsinálhatnám, töltenék kis időt külön, mert nem árt az, ha hiányzik a másik. Ahogy beköszöntött a szeptember, 1 évesek lettünk és a gimnázium is elkezdőtött. Az első 2 hétben folyton veszekedtünk ismét, nehéz volt külön aludni és lenni. Ezek után a dolgok javulni látszódtak, ugyan úgy minden hétvégét együtt töltöttünk, aztán egyszer csak megváltozott és kiakadt rám, hogy ő már pedig most elmegy a barátnőjével találkozni csütörtökön este. Amivel nekem nem is volt semmi gondom, de rosszul reagáltam rá, mivel kellett egy füzet ami pont nála volt. Ekkor ő flegmán és határozottan kiakadt, én pedig keménység tanusítása helyett, bementem hozzá este és bocsánatot kértem. Ezután 2 nagyon boldog, veszekedés mentes hónap következett. Majd december 16-án ünnepeltük hónapfordulónkat, látszólag minden rendben, és december 17-én pedig mintha minden megváltozott volna. Kiakadt, hogy egyedül akar lenni, valami komolyról és rosszról akart velem beszélni, elhidegült, zárkózott lett és mintha egy mélyebb depresszióba esett volna. Csupa lélek lány, így minden tél és sötét rosszul hat rá. Lehet egy folyamat volt, és nem egy történés ami miatt elhidegült, akkor én nem vettem észre. Utánna kedden végül nem szakított velem, és minden rendben volt. Azt vettem észre, hogy amikor külön voltunk ő is szomorkásabb, én meg teljesen magam alatt vagyok. Konkrétan semmi baj nincs (ezt leszámítva) a kapcsolatban, nagyon egymásra hangolódtunk, mindenben támogatjuk egymást, mindkettőnk eredménye sokkal jobb, közös célok, szerető közeg és megértés. Valami mintha mégis változott volna. Az ünnepek alatt egymásra hangolódtunk, noha szerveztünk külön is programokat. A szilvesztert, az ő kérésére külön töltöttük, ami fura volt, de megértettem, szeretett volna csak a barátaival lenni. Utánna egyből 1 héten keresztül együtt síeltünk. Már nagyon rég nem hallottam úgy nevetni, mint amikor aznap csúsztunk. Szex teljesen rendben, ha együtt vagyunk ölel és csókol, érződik újra a szeretet rajta. Viszont amint hazajöttünk, másnap hazament reggel, és 1 óra eltelte után ismét visszaállt a benne lévő mélabús közöny. Már nem úgy ír, mint pl a síelésen amikor vártuk egymást, nem úgy, mint aki a kis szerelmének, inkább, mint egy srácnak, vagy mint csak egy random másik embernek. A félreértések elkerülése végett, egy nagyon művész lányról van szó, csupa lélek. Sokáig nem bíztam benne, féltem, hogy esetleg megcsal, de ez szóba se jöhet. Egyfelől, mert nem csak velem ilyen, hanem másokkal is, csak velem jobban. Másfelől, mert minden a helyén van (szexualitást és közös együttlétet illetően). Haramdrészt egy lány akit megcsaltak, soha nem csal meg egy fiút, aki igazán szereti őt, szerintem!

Szerintetek mi lenne a jó megoldás? Hagyjam? Akkor lehet még jobban visszaesik a depijébe és szakítunk. Vagy kérdezgessem, nyomuljak? Akkor lehet túl sok lesz neki. Nehéz, mert nagyon nagyon szeretem és nélküle elég dekoncentrált vagyok. A válaszokat előre is köszönöm!