Hogyan valtozott meg az eletetek miutan gyereket vallaltatok? Mennyi idöt tudtok együtt tölteni a hazastarsotokkal? Miben valtozott a kapcsolatotok?

Nekem első körben az volt a 'változás', hogy 3 óránként keltem éjszaka, mert a picúr ugye kelt enni. Folyamatosan fáradt voltam, 3.hónap végére zombi, mert nem tudtam parancsszóra aludni, ha pl. Ő aludt. Nekem szükségem volt heti 1 du-ra, amikor csak magam voltam, kicsit kimozdulni, ekkor szoli, manikűr, fodrász (havi szinten), heti bevásárlás, konditerem, kardio edzés, vagy bármi, csak házon kívül legyek. Ezt összeegyeztettük a férjemmel, nem volt ellenvetése, élvezte a babázást ilyenkor :) Amikor elmúlt a lányunk fél éves, kezdtem magamhoz térni. Munka mellett elkezdtem anno egy egyetemet, azt, amikor már úgy éreztem, hogy menni fog, akkor folytattam, éjszaka tanultam, vagy amikor a lányunk aludt, 2,5 éves volt, amikor lediplomáztam, és munkahelyet váltottam. Most úgy alakul a napunk, hogy én viszem, és hozom a lányunkat az oviból, ha vidékre kell mennem, akkor ez a férjemre hárul, mire hazaérek, egy egyszerű vacsival várnak :) ha beteg a gyerkőc, akkor itthon tudok lenni vele pár napot, de anyuék sokat segítenek, pl. apu állandó éjszakás, így délelőtt és kora du. ő unokázik, aztán ha anyu hazaért, akkor átveszi, és este megyek érte.

Az eleje nekem piszok nehéz volt, mindenki lefestette egy rózsaszín cukormázas szirupnak a gyermekvállalást, és nekem az első időkben nem tűnt annak. Amivel mindenképp számolni kell, az a szabadidő, szóval hogy nem sok lesz, igénytől függ, hogy alakul. A másik, az az alvás. Én világ életemben 10 órát simán szerettem és tudtam aludni, azóta ez ugye változott, bár már eltelt 4 év a születése óta, már nem is tudok annyit aludni, ha akarnék se, beálltam a 6 óra alvásra. :) Anyagiakban is beáll egyfajta változás, mert ugye nem mindegy, hogy GYES vagy GYED. Nekem nem volt max GYED-em, de jól kijöttünk férjem fizetéséből, hálás vagyok neki a sok támogatásért, mind lelkileg, mind anyagilag, mert ugye tandíjat is fizettünk, persze, azóta én keresek jobban, de soha egy rossz szava nem volt. Volt eset, hogy nem éreztem elégnek a heti 1 szabad du-t (elfelejtettem kifejteni, hogy ez du.15-18-ig terjedt), akkor küldött, hogy de menjek nyugodtan.

Így a gyerkőc mellett havi 1x megyünk el vacsizni, moziba, csavarogni, (általában szombaton 17-19.-ig vagyunk oda) amikor csak kettesben vagyunk. Mi a lányunknak a mostani korszakát szeretjük, szeret velünk jönni-menni, ha nagyiéknál akar aludni, akkor persze több időnk van, akkor pótolni próbálunk mindent. :)

Hát én gyakorizhatok, a gyerekeim már mind nagyok. Egyébként ezt pl bármikor abba lehet hagyni, de a zuhany alól kiugrani a síró babához kellemetlenebb.

A kisbabák kb 20 órát alszanak naponta, viszont bármikor felébredhetnek és van amelyik azonnal sírni kezd mert anyut akarja. Szerintem ez benne a nehéz, a folyamatos készültség. Nem folyamatos elfoglaltság, csak készültség.

Később, 1-3 év között változó. Az én gyerekeimet FOLYAMATOSAN figyelni kellett, tényleg egy pillanatra nem lehetett őket egyedül hagyni mert felmásztak, lerántottak, törtek-zúztak. A húgom fiai teljesen mások, ők normálisan eljátszanak magukban anélkül hogy magukban vagy a lakásban kárt tennének. Szóval ezt nem lehet előre tudni, hogy mennyire lesz durva az a pár év.

Nekem már a legkisebb is 6 éves, esznek, öltöznek, vécére mennek egyedül, lehet szervezni bármilyen programot, rövid időre itthon is hagyhatom őket, szóval most már majdnem olyan a helyzet mint a gyerekek előtt.

Nekem személy szerint a párommal nem hiszem hogy óriásit változott volna a kapcsolatom. Beszélgetni bármikor lehet (szoptatás/pelenkázás/etetés/játszóterezés közben is), az intimitást meg akkorra kell időzíteni amikor alszanak. Nyilván benne van hogy esetleg felébred, hát ez van, lesz másik alkalom. Szerintem azt érdemes észben tartani hogy a partner legalább olyan fontos mint a gyerek, és akkor nem lesz gond.

Apuka nekem is megígérte, hogy osztozunk a gyereknevelésben, ez így lesz, az úgy lesz, mert neki elvei vannak amiket megtanít majd a gyereknek. Egyet is értettünk mindenben. Mióta megszületett (11hó), nem foglalkozik vele, eröszakkal kell a kezébe nyomnom ha el akarok menni fürdeni, de így se törödik vele, hagyja hogy a cipök talpát nyalogassa, engedi hogy kitrappoljon a konyhába és csavargassa a tüzhely gombjait. A nagy elveiröl annyit, hogy közvetlenül ebéd elött tömi bele a kakaós nápolyit, amíg én a konyhában melegítem a gyerek kajáját.Ha nincs elmosogatva azt persze észreveszi.

Semmi hajlandóságot nem mutat a változásra. Ha te úgy gondolod, hogy a párod tényleg 100%-osan komolyan beszélt mikor megbeszêltétek a gyerekkel kapcsolatos terveiteket, akkor sok boldogságot kívánok nektek. Én csak azért írtam le az esetem, hogy tudd, nem mindig az történik amit megbeszéltetek.

Sok anyukánál az a baj, hogy nem osztja be a munkát és a gyerekkel való foglalkozást. NEM kell midnen percet a gyerekkel tölteni, lehet egyedül is hagyni. Csak adni kell beki valamilyen elfoglaltságot. Nem kell azonnal felvenni, ha sír, csak akkor, ha valami baja van. Atz éjjeli evésről pedig 2-3 hónapos kora körül le kell szoktatni.

Akkor nem lóg állandóan az anyukán, és az anyának is jut ideje saját magára is.