Mit mondjak neki? Hogy dolgozzam ezt fel? Mitévő legyek? Egyáltalán mondjam el neki? Menjek el vele leülni beszélni?

Tegnap este, egy 8 hónapja tartó szeretői viszony után, bejelentette megismerkedett valakivel. Érzelem mentes, szex kapcsolatban állapodtunk meg, időnkénti közös idő töltéssel kiegészítve. Mindketten ezt akartuk.

Azonban, néhány hete, hónapja, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, igyekezett a kedvemben járni, örömöt okozni, több időt tölteni velem, és ezért nem csak láttam, de éreztem is, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Most viszont közölte ezt, és nekem fogalmam sincs, hogy mitévő legyek, szörnyen bánt, egész nap sírni tudnék, mint egy pici gyermek, mert iszonyú ürességet-fájdalmat érzek. A köztünk lévő korkülönbségből fakadóan, nem is terveznénk hosszútávú-tartós kapcsolatot, de az érzelmeim, a szándékos “elzárkózásom” ellenére is kialakultak, és erre csak most jöttem rá igazán, akkor amikor elveszíthetem őt.

Azt kérte találkozzunk, hogy megbeszélhessük, de nem vagyok rá elég erős. Ha bevallanám az érzéseim, ő ellökne, ezt biztosan tudom ! Annyira rossz, az előző kapcsolatom miatt iszonyú sokat szenvedtem.

És most megint ugyanabba csöppentem, a saját hibámból. Nem akarom elveszíteni ez az egy amit biztosra tudok !

Szeretem, és iszonyú üres űrt érzek az egész testemben.

MEGKÉREK MINDENKIT, AKI NEM TOLERÁLJA AZ ILYESMIT, KÉREM NE ÍRJON SEMMIT, MOST NEM VAGYOK ERŐS, A KRITIKAKHOZ MEG AZTÁN VÉGKÉPP NEM.,