Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek?

Történetünk fonalát kicsit visszább veszem fel. Tavaly ősszel elkezdtem egy egyetemet, (míg a testvérem (iker) egy másikat) és itt összeismerkedtem egy lánnyal, akinek volt barátja, de ennek ellenére közel kerültünk egymáshoz, közben rájöttem, hogy az az egyetem nem való nekem, és végül elhatároztam, hogy átmegyek arra amire a testvérem jár (ezt a döntést a családom örömmel fogadta), és erről a lánnyal sokat beszélgettem, majd ahogy egyre fogyott az idő amíg ott voltam egyre közelebb kerültünk egymáshoz, a végén egészen... Aztán hirtelen a lány félév vége után amikor nem mentem vissza akkor minden kapcsolatot megszakított velem, nem igazán tudom miért, ma már nem is annyira izgat, talán megijedt, akkor eléggé megviselt, sokat voltam egyedül a második (tavaszi) félév alatt, ami nem tett túl jót nekem szociálisan, mert amúgy se voltam valami nyitott elsőre, de azzal méginkább zárkózott voltam a kapcsolat, szerelem felé. De ne csak a negatív oldala látszódjon a tavaszomnak: 8 kilót lefogytam, jócskán megizmosodtam, sokkal határozottabb lettem (kivéve ha érzelmi-szerelmi). Aztán ősszel elkezdtem a másik egyetemet (ami nagyon jó eddig), itt nagyon jó csoportba kerültem, és az itt megismert emberek közül többükkel nagyon szoros viszonyba kerültem (az ottani legjobb barátaim közül 3 lány a 4ből, ezt csak azért írom le, hogy az is látszódjon, hogy nem azzal van bajom, ha lányokkal kell érintkeznem), rajtuk kívül van még egy Lány, akit az elején eléggé anti-szociálisnak tartottam, de kiderült, hogy csak elsőre zárkózott egy kicsit (legalábbis felém), gyorsan megkedveltük egymást, előadásokon általában egymás mellé ültünk, külön egyetemen szervezett dolgokra elmentünk. A félév során az egyik csoport társam (egyik jó barát lány) szerint nincs neki (se, mint a csoport nagy részének barátja/barátnője), ugyanakkor néha nem tudom eldönteni, hogy egyáltalán a fiúkhoz vonzódik e vagy sem, mert egy elejtett mondata az volt, hogy én vagyok az egyetlen fiú barátja, és nagyon sokat lóg egy-kettő lánnyal (főleg eggyel), ugyanakkor nem gondolnám azt róla, abból kiindulva, hogy hogyan gondolkozik, szóval nem tudom, én eléggé arra hajlok, hogy a fiúkhoz vonzódik. Gondoltam arra, hogy legjobb út az egyenes út, elhívom egy randira, de aztán több dolog miatt se tettem meg. Egy: ha nem szeretne akkor tönkre ment egy nagyon jó barátság (vagy igen valószínű), kettő: szerintem én vagyok neki 2ből az egyik barátja (legalábbis az egyetemről), és néha úgy érzem eléggé magányos (több oka is lehet szerintem, nagyon messze élnek a szülei-legalábbis én úgy gondolom), és nem szeretném ilyen helyzetbe hozni. Ugyanakkor még egy okot tudok mondani a randi mellett, mert mi van ha ő is érez valamit irántam de ha nem lépek akkor kihuny a láng és késő lesz. Ha az elhívás mellett döntök akkor nem tudom hogy essek e túl rajta minél hamarabb (messenger) és vállaljam azt ha nemet mond, hogy vizsgaidőszak közepén talán nem a legjobb depizni egy kicsit is, vagy várjak, minimum január közepe, inkább végéig, mert előtte nem nagyon tudom személyesen (több ok miatt is, nincs itthon, ha meg hazajön eléggé sokat kell egész nap tanulnia vizsgákra-amit én már addigra szerencsés esetben letudok).

Még annyi esetleg, hogy szerintem jóképű, teljesen átlag magasságú, elfogadható humorú, érdeklődő, nyitott ember vagyok.

Igazából nem is tudom, hogy erre milyen válaszokat várok erre a kérdésre, talán ha van valami gondolatod erről, akkor azt megoszthatod velem, de igazából passz. Köszi a rászánt időd ha végig olvastad. Lehet hogy igazából csak kiadni szerettem volna ezt magamból, úgyse itt lesz megváltva a világ.

És elnézést ha valakit zavar a folyamatos tegezés, de úgy gondolom, hogy ez itt rendben van.