Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek?!

Ennél lényegre törőbb mondattal nem is kezdhettem volna. Na de a lényeg.. Nehéz helyzetbe kerültem, mert nemrég megtudtam, hogy az egyik munkatársam többet érez irántam. Nem tudtam kezelni a helyzetet, már csak azért sem, mert barátom van és szeretem! De a srác nem közömbös számomra. Éppen emiatt úgy érzem, mintha a barátom ellen vétettem volna ezzel, hogy a srác tetszik nekem. Természetesen nincs esélye, de mégis ott az a kis üresség a szívemben. Örülök, hogy már csak holnap dolgozok utoljára, mert így legalább hamar el tudom felejteni ezt az egészet, még azt is hogy meginogtam. De hogy tudok így a barátom szemébe nézni? Félek attól, hogyha jön hozzám hétvégén más leszek vele, hogy ha szexre kerül a sor nem ugyan azt adom neki amit eddig. Együtt megyünk 8 napra nyaralni a haverokkal együtt és félek. Hogy észrevesz valamit. Folyton azon gondolkozom, hogy elmondom hogy ennek a srácnak tetszek, és nekem is tetszik, de meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjam. Hiszen szeretem őt. A srác húga mondta el nekem, hogy tetszek a bátyjának. Ha nem tudom meg akkor nem is írtam volna ide, de így olyan valóságossá vált az egész helyzet és ez félelmetes lett. Mellesleg -aki azt írná, hogy válasszam a másikat akkor is- annak jelzem, hogy Pesten tanul valószínű, hogy soha a büdös életben nem fogunk találkozni. Annyian próbálkoztak nyáron és mind hatástalan volt.. ő volt az egyetlen akinek kicsit sikerült beférkőznie. És most cefetül érzem magam. Hogy tudok ezen túljutni? Vagy ha 2 hosszú hét után végre találkozok a barátommal és megölel akkor minden visszatér? 19/L