Nem mondhatom el senkinek, elmondom hat mindenkinek. Help?

Nem lesz tul osszeszedett sztori talan, de egy probat meger.

Szoval: mar a 4. evemet koptatom kulfoldon(4. orszag), es a sokadik melohelyet. Nem azert valtottam sokszor mert nem feleltem meg, hanem mert menni akartam, es, megtehettem. 27 vagyok. Tavaly decemberben hazamentem, hogy most mar eleg, kezdett kialakulni valami egy lannyal, ezt akartam, es nyugis eletet, kialakitani valami szepet es biztonsagosat. Osszejottem a lannyal, kezdett megjobban kialakulni valami, jol ereztuk magunkat egymas tarsasagaban.Aztan az 5. honapban valami beutott (nekem), es szinte bepanikoltam, hogy akkor mostantol ez lesz?? ketten, mindig, tervezzuk a jovot, buuu...es penzhianyra hivatkozva elfogadtam egy masik kulfoldi munkat. A kapcsolat sajnos nem igazan birta a tavolsagot, nem szakadt meg teljesen, beszelgetunk, de nem mint barat-baratno, mindenki eli a kis eletet. Es ez igazabol igy jo nekem. Esemenyek, sztorik, es nem utolso sorban, penz. De masodsorban hianyzik az, amit igy masok elnek meg helyettem(1-2 barat megnosult,haz,gyerek-tervezes). Az este intimebb reszeig nem is igazan "hianyzik" tars, baratno. Es azert szoktam lenni olelgetos hangulatban is am, sokszor. De tulajdonkeppen szeretek egyedul lenni, szuttyogni a sajat kis dolgaimmal, es azert par barattal kitartunk egymas mellett, hiaba talalkozunk csak 2-3 havonta.

Igazabol ez nem is kerdes, csak jol esett kiirni most.

Van mas is igy, ismerose, baratja? Antiszocialis vagyok, vagy mi?