A barátom nem fogadja el, hogy nem dolgozom. Van így jövőnk? Miért tesz mindig szemrehányást?

Együtt élünk, és ez heti vitatéma közöttünk. Hogy bezzeg más megoldja egyetem mellett, és én miért nem, meg hogy miért nem keresek munkát.

Nehéz szakon vagyok, mellette gyakornokoskodom kb 12-16 órában, a munka mennyiségétől függ (ezért nem kapok pénzt). Heti 2x járok nyelvórára, mert szeretnék egy újabb felsőfokú nyelvvizsgát. Mivel nem büfészak, ezért nem elég zh-k/vizsgák előtt leülnöm tanulni, folyamatosan készülök, tanulok, heti terveket készítek. Van így is elegem, sokszor vagyok fáradt, feszült.

Tudják a szüleim is, hogy nem bulizással telnek az egyetemi éveim, és szerencsére vannak olyan anyagi helyzetben, hogy tudjanak támogatni. Amint lesz diplomám, persze dolgozni fogok. De ők sem látják értelmét annak, hogy vállaljak egy alulfizetett diákmunkát, ami elveszi az időmet a tanulástól, legyek mindig hullafáradt, és semmire ne legyen időm/energiám. Viszont a barátom ezt nem fogadja el, folyamatosan felhánytorgatja.