Nagyon gáz, ha 19 (lassan 20) évesen még nem csókolóztam?

Kedves Kérdező!

Egyáltalán nem gáz. Semmi nem gáz, sőt semmi nem szégyellni való. Semmi. Mert halandó emberek, ahányan, annyifélék vagyunk. És még valami: Magam is csak 50 éves koromban jöttem rá, hogy semmiről le nem maradtam. Eddig még soha. S nem is fogok. Semmiről, ami valóban "fontos" a számomra. (Arról a két "történésről" sem, ami a hús-vér ember életében a legfontosabb: a születés és a halál)

No, de azért ez nem volt annyira egyértelmű ám huszon-harminc-negyven évesen... Azelőtt igen gyakran hittem, hogy ha ezt, vagy azt nem teszem meg, vagy éppen hogy megteszem, akkor lemaradok valami "jó"-ról. Legyen az testi-lelki társ, pénz, vagyon, hírnév, dicsőség, szóval bármi...

Szóval, nem maradtál még le semmiről. Mert aminek be kell következni, az be is fog. Persze, ha ölbe tett kézzel ülsz, s várod, hogy a sült galamb berepüljön a szobádba, bele a tányérodba... na arra várhatsz ezer évekig is.

Olyan "különösebben nagy oka" nem kell, hogy legyen bárminek is. Néha elég egy fuvallat, s történhetnek csoda dolgok is. (Lásd: pillangó hatás)

Ne tarts a jövőbeni barátodtól, hogy mit fog szólni... mit fog gondolni. Mindenki azt gondol amit csak képes...

De, ne az illuzórikus jövőképedtől tedd függővé a jelened, vagyis azt, amit épp most is elhatározol magadban. Az egy ködkép... a jövő... azon tipródni, az csupán spekuláció. Ki tudja mikor, kivel fogsz összeakadni a jövőben... ezt nem lehet előre tudni.

De mondom, ne várd, hogy a jövő daliás lovagja majd egyszer csak meglep téged (fehér paripán), s Te kellesz majd Neki, s majd boldogan éltek, amíg meg nem haltok... Ilyen van, de csak a mesében.

Tenned kell érte. Igenis nem keveset.

Kezd először is azzal, hogy ismerkedj önmagaddal. Az önvalóddal, ha úgy jobban tetszik.

Ha ezt komolyan veszed, akkor megtalálod az utat önmagadhoz, tudni fogod hogyan, miként, mikor, kinél, stb...

De, tenned kell érte. És nem erőszakos akarással, hanem csak gyengéd elfogadással. Ami azt is jelenti, hogy amikor a jelenedben teszed a dolgod, akkor éber maradsz és csak figyelsz... figyeled a madarak zenéjét, a tücskök ciripelését, a kutyák ugatását... és nem gondolkodol, hogy ez most MIÉRT VAN?... csak hallgatod.... csak hallgatod, mint egy zeneszámot, vagy mint egy előadást... és tudomásul veszed, hogy VAN és olyan, amilyen. Egyszerűen csak LÉTEZIK. Akkor, abban a pillanatban Neked létezik.

Ez legyen a kezdet... az első lépésed. S ha már rátaláltál az utadra, akkor az már vezetni fog téged, mint ösvény az erdőben.

Azt már látom, hogy jó nyomon jársz, a 11-es válaszod utolsó mondatából.

Az ERŐ legyen Veled utadon!

ui: Ha lenne a jövőben még kérdésed, ne türtőztesd magad. Tedd fel bátran.

Én 21 évesen vagyok ,így én is így érzem párszor, de inkább hanyagalom ezt az érzést.

Az már jó hogy ha volt barátod, mert sok embernék még az se.

Kedves #13-as és Tisztelt Kérdező!

Semmiféle "érzést" ne hanyagoljatok... Nem hanyagolni kell, hanem csak tudomásul venni, hogy van, hogy létezik és ... ELFOGADNI a létezését. Vagyis elfogadni Önmagad! Itt kezdődik minden. (Hogy mit fogadsz el és mit meg nem...)

Ha bármit is hanyagolsz, előbb-utóbb visszatér hozzád és farkasfogakkal vicsorogva támad rád. Olyan ez, mint a szőnyeg alá söpört szemét. Vagy a kezelés nélkül hagyott pattanás.

Tehát kezelni kell, s nem a szőnyeg alá söpörni. Ez a NEM-hanyagolás.

Hogy miként tegyed?

Ha elfogadod teljes mértékben önmagad, akkor el fogsz jutni a megoldáshoz vezető úthoz.

Ha sokáig nem találod a megoldáshoz vezető utat, akkor még nem fogadtad el teljes mértékben önmagad.

De... miért is nem találják meg sokan sokáig a helyes utat? Elmondom, amit tapasztaltam.

Mert nem hajlandóak lejjebb adni az ego-jukból. Ugyanis az egos elme azt sugallja:

- Te jó vagy, Te nagyon jó vagy... s nehogy mán bárki jött-menttel szóba állj! -

A gond csak az, hogy minden férfinemű (és férfineműnek látszó) egyén, aki potenciálisan egy lehetséges "party" lehetne, nos azok, amíg picit is össze nem ismerkedsz velük, addig mindenik csak olyan "jött-ment" státuszban van. (Mert jönnek - mennek.) Mert hogy nem lehet tudni... kívülről szinte semmi nem látszik. Ami meg mégiscsak látszik, azt legtöbbször csak látni véled a mentális szemüvegeden, szűrődön keresztül. Ne higgy az első benyomásnak. Az nagyon-nagyon megtévesztő lehet. És aki annyira igényes, mint egy hercegnő... nos az soha senkit meg nem szólít, soha szóba nem áll idegenekkel. Miért is? Mert várja, s csak várja a fehér lovon (Audi, BMW) érkező daliát, aki majd neki megfelel... talán. De, sajna... a daliának meg nem biztos hogy Hamupipőkére van szüksége üvegcipőjével együtt.

Ezért kell megtenni az első lépést! Neked. Kilépni a komfortzónádból, ahol mindig oly biztonságban érezhetted magad.

Ez van. Ilyen az élet. Telis-tele van lépésekkel, amelyek nagy része ismeretlen... ha élni akarsz. Menet közben, meg jöhet az újratervezés... ha kell. De újratervezni csak akkor lehet, ha már elindultál valamerre...

Ne feledjétek: Tízezer lépés egyetlen eggyel kezdődik!

Az ERŐ legyen Veletek!

"Ja figyelj nem mindenkinek jöhet össze ,de mindegy." .... Ez így igaz, de az a kérdés: MI NEM JÖHET ÖSSZE?

A gazdagság? A hírnév? A vagyon? A jóképű "arszlán", jó-modorú, mindenben tökéletes, imádó és imádni való hapsi? Hát persze, hogy nem. Olyan nincs, hogy valaki egyidejűleg gazdag, jól ápolt, jó férj, jó szerető, jó fej, jó apa, ésatöbbi... egyszóval mindenben tökéletes legyen. Ilyen csak a mesékben van.

De, valahol el kell kezdeni az ismerkedést.

Korábban azt tettem fel:

De... miért is nem találják meg sokan sokáig a helyes utat? Elmondom, mit tapasztaltam még:

Azt is, hogy vannak, akik nem hajlandóak fölébe kerekedni ego-juknak. Ugyanis az egos elme azt is sugallhatja:

- Te gyenge vagy. Ügyetlen, tapasztalatlan és szerencsétlen vagy... s nehogy mán bárki jött-ment szóba állna veled!? Csak nem gondolod? Kevés vagy Te ahhoz, kisanyám! -

Ez persze a másik véglet... De mindenki magára ismerhet a két végletet tekintve... azok közötti térben... s a legjobb eset, ha pont félúton. Tehát se Túl, se Alul nem értékeled magad... Az arany középúton jársz. Onnan aztán lehet jobbra, balra, fel és lefele kémlelni, hogy mi van körülötted. Pont középről lehet a legtisztábban látni mindent.

Onnan keresd a lehetőségeidet, ami előbb-utóbb fel fog bukkanni.

Az ERŐ legyen Veletek!

Na semmit nem változott az oldal hogy látom.

Lassan 20-as lány, ne törj le.

Én "fiú/férfi" ként 20 évesen csókolóztam először az exemmel és ez fiúként szerintem gázabb mint lányként, legalábbis én magamon annak éreztem.

Persze azóta már eltelt pár év, de nem hiszem hogy ettől másabb lenne a helyzet mivel ez 2-3 éve volt.

Szóval tényleg fel a fejjel, nem lesz gond. A megfelelő partner kell és kész. DE! tiszta fejjel válassz és ne tegyél meg olyat amit megbánnál később.

ui.: mielőtt mindenkinek vékony colos vagy kövér alacsony emberke ugrik be nem.

185 magas 80-85 kilós vagyok heti 2-3 edzéssel, és kb átlagos megjelenés. (csak hogy ne egyből a másikba mártsuk a pengénket)