Ti hogyan fejezitek ki a párotok felé egy távkapcsolatban, hogy hiányzik és gondoltok rá?

Mi nagyon jól megtaláltuk egymást a férjemmel ezen a téren, másfél évig voltunk távkapcsolatban, mielőtt összeköltöztünk. Egyikünk sem igényli a mindennapos kommunikációt (szerelmesen sem, ez van, ilyen a személyiségünk), egyikünk sem az a nagyon ragaszkodó típus. Telefonálni, chatelni mindketten utálunk és egyikünk számára nem ad semmit egy kapcsolathoz az ilyen fajta kommunikáció. Whatsappon írtunk egymásnak pár sort naponta, küldtünk egymásnak ezt-azt, apróságokról beszéltünk ott általában, mert igazából egyikünk sem képes/hajlandó ilyen csatornákon mélyebb, normális beszélgetéseket folytatni, az ilyen semmitmondó beszélgetéseket, amiket kb azért folytat az ember, hogy beszélgessen, egyikünk sem szereti. Általában naponta váltottunk pár sort, se simán volt, hogy kimaradtak napok. Az ilyesmi pötyögés helyett heti 1-2 alkalommal Skypeoltunk pár órát és megbeszéltünk ott mindent. 2-3 hetente együtt töltöttük a hétvégét és másfél havonta elutaztunk valahová pár napra együtt. A szeretetünket az egymás iránti feltétlen bizalomban, figyelmeségben, szívességekben fejeztük ki, ez a szeretetnyelvünk. Tudom, hogy az emberek többségének ez nagyon kevés lenne, de nekünk így tökéletes volt.