Előbb-utóbb elmúlik a szerelem. Ti hogy viselitek, ha már nem vagytok szerelmesek a feleségetekbe, de nem akartok/nem tudtok elválni?

Mért kellene elválni ha már nem vagyok belé szerelmes? Ilyen ostobaságot ki hallott már?

Utána meg kezdjek mindent elölről? Alkalmazkodni a rigolyáihoz, neki meg az enyémhez. Összeszokni az ágyban stb, stb....

Megszoktam, jó vele a szex, jól kijövünk, azonos az humorunk, a preferenciáink, az értékrendünk.

Majd megint jönne a próbálkozás, 8-10 partner, mire olyat találnék akivel passzolunk az ágyban meg a hétköznapokon is.

Megszoktam, szeretem, tisztelem. Eszem ágában nincs elhagyni.

A szerelem egy idő után elmúlik és átveszi helyét a sokkal mélyebb szeretet. Ez a természetes.

Azt hiszed, hogy szüleid is 70-80 éves korukban még szerelmesek egymásba? Tévedés. Viszont nagyon szeretik egymást és remélem tisztelik is a másikat.

Szóval nyugodj meg szépen, egy kapcsolatban sem tart örökké a szerelem.

Igen utolsó előtti mindent elmondtál.

Nálunk is ilyen. Mi ugyan csak két éve vagyunk együtt, de mintha minden pillanattal jobb és mélyebb lenne az egész. Mintha lenne egy saját világunk amit csak mi értünk meg, saját nyelvünk, szokásaink. Soha még olyan emberrel nem találkoztam akivel ennyire önmagam tudok lenni és aki ezt szereti bennem. Egy dolog hogy szexuálisan mindig kívánjuk egymást. De ez valami sokkal de sokkal mélyebb. Ha ez a párkapcsolat egyszer vége szakad (mert akármi megtörténhet) mi akkor is ott leszünk egymásnak. Én sosem hittem volna hogy valaha ezt átélhetem.