Mi a véleményetek a munkatársam érzelmeiről irántam?

Kisebb regény következik, de próbálom érdekesen megfogalmazni:

Akkor kezdődött, amikor elmentem pultozni egy pesti kocsmába, és megtetszettem a munkatársamnak. Aki később tudta meg, hogy van barátom. A lényeg az, hogy látszott rajta, hogy tetszem, meg a többiek azt mondták, hogy be akart ,,fűzni”, így, 21. századi nyelven mondva. Kb egy hónapja hallottam, hogy ,,letett rólam”. Aztán nem is nagyon beszéltünk, meg észrevehetően máshogy viszonyult hozzám.

Viszont egyik hónapban valahogy mindig egy műszakba kerültünk, és ugye együtt zártunk. Aztán meg minden zárás után órákat beszélgettünk, ami baromira rossz ötlet volt, mert nagyon jó beszélgetések voltak… De tipikus az, amikor észre se veszed, hogy elrepült az idő, és én nem úgy fordultam hozzá, mint egy emberhez akinek tetszettem, csak úgy jött magától az egész. Ezután jöttek a beszólásai, hangsúlyozva, hogy, nem tetszem neki.

Elejtett olyan mondatokat, hogy,,nem a munkatársamra vágyom”, meg mondta, hogy tetszik neki ez meg az a csaj.. Viszont nem értem akkor, miért marad ott velem mindig beszélgetni? Múltkor azt mondta, hajnalban, hogy nem talál lányt, akivel mindenről lehet beszélni, mert csak velem lehet olyat. Meg megfogta a kezem, csikizte a tenyerem. Aztán meg át is karolt, közben olyanokat mond, hogy ,,tesó”…

És sajnálom, ember vagyok, és sokat beszéltünk, ezért elkezdtek érzelmeim lenni, mert egyébként tényleg senki mással nem lehet így beszélni, mint vele – viszont mentségemre szolgáljon, hogy megfogadtam, nem beszélek vele többet, mert a barátommal akarok lenni, mielőtt még többet kezdenék érezni. Úgyhogy, tudom mit kell tennem…

Lényeg a lényeg: most akkor csak nem tett le rólam? Vagy csak szórakozik, mert ez jó a pasiknak? A tettei annyira mást mutatnak, mint a szavai, vagy már csak beképzelem magamnak az egészet? Szeretnék valamiféle megerősítést ezzel kapcsolatban. Mondjuk alapvetően elég zárkózott ember, ezért se nagyon értem, mi van.