Miért lett távolságtartó velem szemben? Miért kerüli a tekintetem olykor?

Kollégák vagyunk a fent említett úriemberre már vagy 4 éve. Mindketten házasságban élünk. Az én házasságom a romokban, az Övében pedig nagy szerelem sosem volt, de mélyen vallásos fajta, úgy gondolom számára egy válás szóba sem jöhet.

Nekem mint férfi fel sem tűnt egészen ez év márciusáig. Akkor vettem észre, hogy le sem veszi rólam a szemét, akárhányszor találkozunk mélyen, hosszasan egymás szemébe nézünk. Előtte nagyon nehéz időszakon mentem keresztül, lehet nála régebben kezdődött ez a valami, de nekem csak akkor tűnt fel. Először csak egy kis „szórakozásnak” gondoltam a szemezéseket, minden nap vártam az ebédet, hogy találkozzunk az ebédlőben, minden nap hol hosszabb hol rövidebben bámultuk egymás szemeit, mint a tinik… Aztán a névnapja kapcsán én voltam aki először ráírt fb-on. Nem voltak nagy beszélgetések sosem, néha egy egy email, vagy üzenet. De ha otthon volt pl. sosem írtunk egymásnak. Fél éve tart ez az állapot és mára sokkal többet érzek iránta, viszont egyik napról a másikra történhetett valami, mert már ritkultak ezek a szemezések, távolságtartó lett. Az üzenetekre nem válaszol, ebédkor már nem kezdeményez beszélgetést velem akkor sem ha sokan ülünk egy asztalnál, holott mindig volt egy egy kérdése hozzám.

Ha a csarnokban futunk össze és megyünk el egymás mellett úgyanúgy néz rám és ha hosszabb pillantások is vannak ugyanazt érzem rajt mint rég, mégis a nap többi részében távolságtartó lett… De mi lehet ennek az oka? Sosem beszéltünk ilyenről egymással, nyíltan egyikünk sem mondta ki, hogy bejön neki a másik.

Bocs amiért hosszúra sikerült, csak így kerek a dolog. Tehát bene is lehet valami vonzalom irányomban? De mi okozta ezt a távolságtartást? Mert ha azt mondom, hogy utaltam volna valamire, de nem… sosem…