Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van értelme? Tartsak ki, vagy engedjem el?
Másfél éve együtt vagyok valakivel, szeretem, úgy erzem, mindig őt kerestem azelőtt.
Korban hozzám illik, de neki nincs gyereke. Nekem van. Független, szabadon él, azt csinálja, amit épp jónak gondol. Vagyis együtt vagyunk, és egy csomó jó dolgot csinálunk együtt, járunk társaságba, ismerem a barátait, a szüleit, de közben úgy érzem, minden fontosabb neki, mint én. Heti kétszer vagyunk együtt, a többi napon azt csinál, amit akar. (Csajozni nem szokott, de bulizik, pasihaverokkal van, stb.) Nem is igényel belőlem többet.
A gyerekek miatt kábé soha nem fogunk együtt élni, nem fejlődik a kapcsolatunk sehová.
Én akkor vagyok kerek egész, amikor ott van mellettem. Olyankor minden jó. Ha tehetném, nem is engedném el többet haza. De ő megy, mert nem igényel többet. Azt mondja, ő ilyen.
Én szeretem, működik a kémia, egy csomó dologban sokkal jobban működünk, mint bárkivel azelőtt. A barátai szerint ő is szeret, egészen más velem, mellettem, mint az elődeimmel volt. Ő is mondta már, hogy szeret, és időnként érzem is. De sokszor így is bánt a hozzáállása.
Belefáradtam, mert tudom, hogy ez sosem lesz másként. De mit tegyek? Szakítsunk, és lépjek rajta túl, vagy maradjak tudva azt, hogy ebből soha nem lesz több?
válasza:Én csak azt nem értem, miért hiszi azt majd mindenki, hogy a Másik nem fog változni. Dehogynem fog. Csak hát nem tudni milyen irányban, ugye. És azt sem tudni, mikorra...
Kedves Kérdező!
Röviden elmondanám, a felvetéseidben , mint pl. "A gyerekek miatt kábé soha nem fogunk együtt élni, nem fejlődik a kapcsolatunk sehová." és kérdésedben "...és lépjek rajta túl, vagy maradjak tudva azt, hogy ebből soha nem lesz több?", nos ott lapul a helyes válasz is.
Ha tudod azt, hogy nem fog fejlődni a kapcsolatotok és tudod azt, hogy 'soha nem lesz több', nos akkor Te már tudod azt is, hogy mire számíts. Sőt, a jelenlegi státuszodat is kifejtették. Az előttem írók már el is mondták. Kár lenne ismételnem.
Nézd, ha ebbe már belefáradtál, akkor miért is lennél mazohista? Miért is lennél saját magad ellensége?
Szánalomból, vagy kivárásból az idődet vesztegetni... mi értelme lenne?
Ha nem tetszik a jelenlegi helyzeted, lépj tovább. Ne gondold azt, hogy 130 évre vagy 'megtervezve', s még van számtalan sok éved, tehát évekig, évtizedekig türelmesnek kellene lenned. Várnod kellene, hogy valami történjen már. Önmagától nem történik semmi.
Ha Te változtatsz, megváltozol, akkor változni fog a fiú is. S az Ő változásának irányából tudni fogod, hogy lépjél-e, vagy maradjál még... de elmondásod alapján az Ő pozitív változására az elkövetkező években sem látni sok esélyt.
Szerintem Te is jól látod ezt, s már el is döntötted, mi legyen... csak talán megerősítést vártál a kérdésed felvetése kapcsán. Hát most megkaptad...
Lépjél tovább. Hidd el, nem létezik rossz döntés. Csak a döntés létezik. Aztán majd később megtapasztalod, hogy amit korábban döntöttél, annak úgy kellett lennie. Akár "jó"-ként, akár "rossz"-ként is értékelted átmenetileg...
Az ERŐ legyen Veled utadon!
Tízből tíz válaszoló szerint hagynom kellene a francba az egészet.
Vajon az számít-e, hogy saját magához képest már így is rengeteg mindenben változott?
Vajon számít-e, hogy vele láttam meg életemben először a tengert? (Úgy, hogy gyakorlatilag mindenre meghívott.)
Számít-e, hogy amikor bajban vagyok, valahogy mindig ott terem, hogy segítsen?
Számít-e, hogy amikor megemlítem neki a szakítást, azt mondja, hogy rendben, mert "nem akarja, hogy nekem fájjon ez az egész"?
Számít-e, hogy az egyik része saját gyereket akar, a másik viszont egész életében utazna, élne felelősség nélkül?
Vagy csak az számít, hogy nem képes meghozni a döntést, hogy összeköltözzön egy 3 tagú családdal, ahol a háromból két fő még gyerek...?
Amúgy heti kétszer alszunk együtt, de a hét 5 napján egy helyen dolgozunk. Csak hogy teljes legyen a kép...
válasza:Hát igen... Kedves Kérdező! Most ezen miért csodálkozol, hogy 10-ből 10...
A legelső zöld mezős kérdésfeltevésedben oly pesszimista hangvételben... mondhatni szinte panaszosan meséled, amit leírtál... (Olvasd csak el újra, meg újra)
Most azonban tele vagy kételyekkel... kérdésekkel. De hozzáteszem, ez nem baj. Sőt, az ember egyik legnemesebb tulajdonsága, ha kételyei vannak. Ami így hangzik: - Biztos, hogy jól döntenék, ha elhagynám? -- Biztos, hogy jobban érezném magam nélküle, mint Vele? -
Sőt... - Biztos, hogy eléggé SZERET engem, ha egyszer olyan könnyen rábólintott (és nem küzdött!) arra a felvetésemre, amikor közöltem vele érzéseimet, szétválási szándékomat...? - Ugye...
Nos, elárulom, hogy én mit gondolok a szeretetről. Az IGAZ és Feltétel NÉLKÜLI SZERETETRŐL.
1. ) A szeretet az munka. Olyan formában munka, hogy elsődlegesen szeretem magam, de ezen kívül még van bőven energiám a Másikat is szeretni, azt felé kifejezni, tenni érte, hogy jól érezze magát... lehetőleg mellettem! Mert ha Ő jól érzi magát a bőrében mellettem, az rám is visszahat.
2: ) Az (IGAZ) szeretet nem kíván semmit. Nem erőszakos, nem követelőzik, nem csillog-villog, nem hivalkodik...és legfőképpen nem hangoztatja ezerrel: szeretlek drágám!... ennek szinte nyomait sem lehet észrevenni. Nem állít feltételeket, h.: - (akkor) szeretlek, ha... (ez, meg az a feltétel teljesül). Ez utóbbit úgy nevezik: FELTÉTELES szeretet. De az NEM IGAZ. Az már hamis, mert valamit valamiért... cserébe kérek Tőled valamit, s akkor szeretni foglak, ha azt megteszed... ugye? Ezért azt mondják erre, ez egy csere-bere alku. Igazából egy üzleti megállapodás. Jó leszek hozzád, ha Te is Jó leszel hozzám. (Erre a mondás: "Amilyen az adjonIsten, olyan lesz a fogadjIsten") Ugye? Na most... miért is érdekes ilyen aspektusból nézni, vizsgálni a szeretetet... Mert ez rögtön feltételezi annak az ellenkezőjét is: - Ha viszont nem teszed meg ezt, vagy azt a kedvemért, akkor én nem foglak tudni szeretni... mert nem leszel szeretetre méltó! Legalábbis számomra. Tehát ez maga a feltételes szeretet definíciója.
Nos, visszatérve utolsó felvetésedben feltett kérdéseidre... hogy mi számít és mi nem...
Csakis egyetlen dolog, ami fontos. Hogy NEKED számít-e... De, sajna azt kell mondjam, ezt Neked kell eldöntened, mert csakis Te élted meg azon eseményeket, amikről írtál. És Te fogod megélni azon eseményeket is, ami még rád vár... akárhogyan is döntesz. Úgy hogy Neked kell ezt érezned.
Csak azt tudom javasolni, amit már korában is írtam:
Ha Te változtatsz, megváltozol, akkor változni fog a fiú is! Muszáj neki, ha akar Téged harmadmagaddal együtt. Tehát mindenestül. Erre figyelj oda. Ha azt érzed, hogy csak Téged akar, s a gyermekeidet meg nem akarja fölvállalni...tehát a Veled együtt járó nehézségeket (is), érezni fogod, eleinte valahol tudat alatt. Ezekre figyelj. És emeld a tudatosság szintjére. Vedd számításaid közé.
Másfelől pedig mindig vizsgáld meg önmagadat, vajon pl. az eredeti kérdés feltevéseid milyen százalékban íródtak egyfajta letargikus hangulatból, pesszimizmus által átitatva...
Ha önmagad érzéseivel, érzelmeivel kezdesz tisztába jönni, úgy egyre világosabban rajzolódik ki, mely kérdésfeltevésedre találod meg sorban a helyes választ magad is. Egy jól feltett kérdésben mindig ott rejtőzik a válasz. Csak az a helyzet, h. nem könnyű egy kérdést jól feltenni... De törekedni kell rá.
Figyeld meg önmagad... csak figyeld érzéseidet, érzelmeidet. Mikor, milyen előzménye van egy-egy érzelmi megnyilvánulásodnak, ami lehet bármi... boldogság-érzet, keserűség, öröm, vagy csalódás, tehát bármi. És arra próbálj rájönni, vajon miért éppen úgy reagáltál, ahogy... De egyúttal fogadd is el. Ne taszítsd el magadtól, hanem Fogadd el önmagad döntését, állapotát. Mert az is csak egy átmeneti állapot, amit meg fogsz haladni. Aztán kételkedj bátran. Vajon helyesen reagáltam egy-egy élethelyzetben? Biztos, hogy az volt a legjobb döntésem? Biztos, hogy a Másik hozta ki belőlem azt, ami történés végkimenetelét Őneki tulajdonítok? Biztos, hogy Ő volt a hibás? stb...
Aztán, ha egyszer-egyszer rádöbbensz, hogy nem is volt olyan jó döntésed (adott szituációban) ne keseredj el... hanem inkább örülj, mert észrevettél valamit magadon, amit addig talán nem is... pedig addig is ott volt, csak elfedte előled egyéb-más tök felesleges gondolataid, amik a "szemeteid". Ha tisztán akarsz látni, le kell tisztítsad a lelked (szíved) előtt feltornyosuló összes zavaró tényezőt... olyanokat, mint pl. a múlt emlékei, következtetései, a jövő fantazmagóriái, azaz illúziói. Mert azok nem valósak. Azok csak az elmédben léteznek. Ami már nincs és az is, ami még nincs. Ami van, az mindig a JELEN. A MOST. És Te bármit is gondolsz, cselekszel, azt a MOST-ban teszed, a jelen pillanatodban. Sohasem a múltban, sem a jövőben. Amikor az "elmúlt" eseményein meditálsz, gondolkodol, azt is MOST teszed. Tedd minél gyakrabban, legyél a saját jelenedben, illetve közös jelenetekben.
Ezt tudom javasolni. És akkor előbb-utóbb látni fogod magad kívülről is, mint ahogyan a Párod is (vagy bárki rajtad kívülálló) kívülről, más szemszögből lát Téged, s ítéli meg viselkedésed, cselekedeteidet... ami egyébként simán csak egy beszélgetés, de akár vita is lehet.
Az ERŐ legyen Veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!