Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, ha utálok randizni?
Itt most nem arról van szó, hogy félek, vagy nem kellek senkinek, vagy stresszelek. Magabiztos vagyok, (sajnos) elég népszerű a fiúk-férfiak körében. Mégis az a helyzet, hogy azt hiszem, kezdek kiégni vagy elfásulni, ami a randizást illeti: hiába akartak eddig tőlem mindig második randit, hiába élvezem legalább a felét a találkozóknak, a végén mindig arra jutok, hogy időpazarlás az egész, mert, hogy őszinte legyek, reménytelenebbnél reménytelenebb esetekbe futok. A srácba, aki csak magáról beszél, a fiúba, aki képtelen felelősséget vállalni stb. ... Szóval, nem kicsit vagyok már kiábrándult, és szívem szerint hagynám a francba az egészet. Csakhogy lassan már havonta sodródnak mellém az új delikvensek, és én próbálom bennük meglátni a jót, mert... Mert a helyzet az, hogy kellene valaki, aki végre kirángat az ostoba, lassan már nem is annyira plátói ábrándjaimból az egyetemi tanárom iránt. Szeretnék valakit, aki bizonyítja, hogy csak egy álomképet kergetek már egy éve, mert vágyaim tárgya nem a legértelmesebb és egyben legőrültebb, legkedvesebb és legmegértőbb ember, akivel valaha találkoztam... Nos, ami az igazat illeti, már a közelmúltban volt szerencsém közelebbről is ismerni picit, tudtunk végre kicsit beszélgetni, amit furcsamód ő kezdeményezett. És rá kellett jöjjek, hogy pont olyan négyszemközt, mint amilyen néha volt, amikor e-maileztünk, és ez egyszerre tesz boldoggá és keserít el, mert...mert még éveken át tanítani fog, és családja van, és ezek miatt nagyon ki akarom őt verni a fejemből, de így nem fog menni. Mert azt, amit iránta érzek, nem tudom lecserélni a semmire. Az olyanokra, akikkel mostanában összehoz az élet...pedig esküszöm, én próbálok nyitott lenni, amennyire csak tudok.
Kérlek, adjatok tippet, hogyan legyen újra kedvem ehhez a tortúrához, amit randizásnak hívnak, mert félek, ha túl sokszor adódik úgy, hogy kettesben kell maradom vele, még rámozdulok, és azért szívből megvetném magam, és szerintem ő is engem...
Igen, kicsit kivagyok, tudom, de azt mondják, a plátói dolgok ellenszere a nyitottság. Nálam ez valamiért nem működik, pedig senkitől sem várok semmi bonyolultat, csak azt, hogy figyeljen kicsit rám is, ha már egyszer találkozunk, de ez nagyon gyakran elmarad. És emiatt már kezdem lassan feladni, hogy valaha is lehet újra rendes párkapcsolatom, így, két év után, mert ezeknél a szenvedéseknél még az álomvilágom is jobb...
Kisregény lett, tudom, de köszi, ha elolvasod és még csak nem is küldesz el anyámba. :) Mert ez nekem őszintén probléma, és szeretném tudni, hol a legfőbb hiba a képletben (nem, a kritikusságomon nem tudok változtatni, új ötletet kérek).
válasza:Anyádba ugyan nem küldelek el, de a probléma a te készülékedben van. Qrd meg szépen a tanárod, köpj fel, állj alá, dolgozd fel, aztán tudsz majd ismerkedni. Egyelőre lehet a Banderasba oltott Jézus Krisztus is, ő is fejre állhat, ő sem érne fel a tanárbácsihoz.
32/f
válasza:Ahogy az előző is írta: neked nem a randevúval van a bajod, hanem magadnak szabotálod a lehetőséget, hogy bárkivel is komolyabb kapcsolatot alakíts ki. A leírásod alapján olyan vagy, mint egy 16 éves csitri, aki a tanárbácsi után ácsingózik.
Ha van lehetőséged, akkor szakíts meg a tanárral minden kapcsolatot, térj vissza a földre és légy nyitottabb. Ellenkező esetben vagy a tanár ágyában kötsz ki vagy csak szimplán elodázod annak a lehetőségét, hogy normális párkapcsolatot találj.
válasza:Nem randizni utálsz, hanem belezúgtál valakibe.
Aki messze nem tökéletes, ha családja van, és diáklanyokkal flörtöl. Először belőle kéne kiábrándulni, különben a sok befulladt randi után felírhatod a most adta a hűtlen, hazug kur.vapecért, aki párszor megdugott, és azóta is csalja a feleségét, csak már mással.
Amíg esélyt se adsz másnak, addig nem is lesz semmi. Hidd el: te se vágy hibátlan.
Egyelőre járj társaságba, haverkodj, és össze fogsz futni olyannal, akivel egyre szívesebben beszélgetsz.
válasza: válasza:Ha a tanárodba vagy szerelmes, járj azzal.
Szerintem te isteníted azt a tanárt. Egy istenhez meg nem ér fel senki.
A leírás alapján kb 20-25 év közti fiúkkal randizgathatsz. Azt tudomásul kell venni, hogy az ilyen korú srácok még nem úgy férfiak, mint egy 30-on túli férfi. Kevésbé magabiztosak, kevésbé tapasztaltak, stb. De idővel belőlük is igazi férfi lesz. Ha nem fogsz magadnak most pasit közülük, a legjobbak pár év múlva már rég foglaltak lesznek.
válasza:Voltam hasonló helyzetben, bár az én "plátói szerelmem" nem volt családos és nem is tanított, szimplán csak nem kellettem neki. Én is próbáltam randizgatni, de szószerint idegesítettek az emberek, mert igazából nekem csak ő kellett. Két dolog rántott ki a helyzetből. Az egyik, hogy minden nemű kommunikációt beszüntettem az illetővel és messzire kerültem, a másik pedig az idő. Mikor már egy ideje nem randiztam senkivel és beletörődtem hogy én már egyedül maradok, egyszer csak bejött valaki a képbe. Úgy fogtam fel a dolgot, hogy ez nem is randi, csak két felnőtt ember elmegy és eszik együtt egy jót, aztán kapcsolat lett belőle és ma már a nagy plátói szerelmem sem okoz gyomorgörcsöt/torokgombócot, ha meglátom.
Szóval azt javaslom kerüld a tanárurat,amennyire csak lehet. Fogd fel, hogy családja van és bármilyen fájó neked esélyed sincs. Éld meg egy kicsit az egyedüllétet. Akkor randizz, amikor már nem pótlékot keresel valaki helyett, hanem egy másik valakit.
Nos, nagyjából hasonló kaliberű válaszokra számítottam :D Mindenkinek köszi, még a durvább hangneműekben is van olyan, amit talán hasznosíthatok.
Kiverni a fejemből 100%-ig nem fogom tudni, ugyanis, mint mondtam, kötelező jelleggel fog még tanítani évekig, mert szakirányos tanárom (nem, már mielőtt a szakomra kerültem, is ezt a szakirányt akartam, szóval ő ebben semennyire sem motivált). Ezért is annyira égető számomra a dolog.
Nem pótlékot keresek, csak kezdek belefáradni abba, hogy olyanoknak adok esélyt, akik az én személyiségemnek nem sokat. És igen, mielőtt bárki is @zt gondolná: nincs egy csepp illúzióm sem saját magammal kapcsolatban :D Tudom, hogy gyakran vagyok én is olyan, amilyen, csak nehéz elhinnem, hogy nincs olyan, akivel pont így, még az őrültségeinkben is kompatibilisek lennénk.
Hála az égnek, ma egy szerencsés véletlen folytán úgy alakult, hogy rommá tudom majd hajtani magamat a melóimban, mivel lett egyszerre több is. Így talán nem lesz időm sem arra, hogy bejárjak túl sokat az óráira, sem arra, hogy róla képzelegjek. Csak ebben reménykedek, hogy ez végre használni fog, és ha máshogy nem, legalább így le tudom végre vezetni a fölös energiáimat. :) (Mert sajnos rengeteg van belőlük, mint a fentiekből is kiderült.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!