Ti mit tennétek a helyemben? Felkeresnétek vagy elfelejtenétek? (hosszú lesz)

Megpróbálom röviden leírni, de még így is hosszú lesz: 22 éves egyetemista srác vagyok, 2015-ben kezdtem az egyetemen. Kapcsolatom sosem volt, de szerelmes már voltam sokszor. Viszont a karon megismertem (először csak látásból) egy lányt, aki számomra teljesen más volt mint addig bárki akivel találkoztam, valami megfoghatatlan kémia volt köztünk (azt nem tudom ő is érezte-e, de voltak rá utaló jelek hogy észrevett engem, mindig mosolygott, sokszor ült a közelembe, rám nézett, ilyesmi). Azt tudni kell rólam, hogy egy gyáva nyúl vagyok, és hát eleinte tudom hogy volt kapcsolata, de az tutira megszűnt neki, tehát elérhető volt, én viszont túl balfék voltam és nem próbálkoztam be nála. (Önértékelési gondok + alapvető gyávaság + korábbi kudarcok emléke lehetett az együttes ok.) A lényeg hogy nem kezdeményeztem semmit (nem is beszéltünk), de mindig imádtam látni őt, rengetegszer ábrándoztam róla, szinte mindig eszembe jutott.

És akkor beütött a mennykő, télen úrrá lett rajtam egy pánikbetegség, ami miatt le kellett állnom az egyetemmel. Habár már a gyógyulás útján vagyok, de ezt a félévet még nem tudtam elkezdeni, majd csak a tavaszit. Ő viszont tudomásom szerint folytatta a szakot, tehát az sem kizárt hogy mire visszatérek már le is diplomázott, és sosem találkozunk többet (amúgy is ritkán futottunk össze, mert csak a karunk volt azonos, a szak nem). Ma napra pontosan nyolc hónapja nem láttam, de szörnyen hiányzik. Nem tudom szingli-e még (van rá esély hogy igen, de nem tudok róla semmit), mindenesetre szörnyen hiányolom. Rengeteget gondolok rá, és most már egyre többször álmodok is vele, ami ma éjjel csúcsosodott ki úgymond, amikor álmomban még csókot is kaptam tőle (tényleg így volt, szinte még érzem is. Tudom hogy nyálas duma de akkor is nagyon jó élmény volt). Reggel pedig arra keltem hogy talán minden eddiginél jobban kell nekem. Annyira megfogott anno a külseje, a kisugárzása, az életvidám és kissé titokzatos személyisége, az egész lénye, mint soha senki más. Külsőre és belsőre is tökéletes minden szempontból számomra.

Viszont mint írtam, nagyon régen nem láttam, és nem tudom fogom-e még valaha. Most azon gondolkozom, hogy írjak-e neki valamit, tudom hogy a netes ismerkedés szánalmas dolog, de hirtelen nincs jobb ötletem. Illetve gondolkodtam rajta hogy felkeresem élőben, de nem tudom valamikor megvalósítható-e. Talán már nem is emlékszik rám, vagy nem lennék neki elég jó. Nem tudom. Tanácstalan vagyok, az egész helyzettel nem tudok mit kezdeni. Még most is félek egy kicsit, de a hónapok során eljutottam oda hogy már nincs mit veszítenem és minden mindegy alapon talán meg merném próbálni. De megérné?

Ha eddig elolvastátok (amit hálásan köszönök), jönne a klasszikus kérdés: ti mit tennétek? Mi lenne a legjobb? Keressem fel, vagy felejtsem el őt? Nem tudom melyik lenne a nehezebb. Nagyon hiányzik, az éjjeleim és a nappalaim is vele vannak tele - fejben. Élőben sajnos egyik se. Köszönöm ha segítetek, minden tipp, tanács, ötlet, észrevétel nagy segítség lenne!