Ha már hosszú évek óta szeretet nélkül élek, akkor az érzés egy idő után teljesen meg fog szűnni bennem?

Nem kell semmi tragikusra gondolni, teljesen átlagember vagyok, aki dolgozik, eszik, alszik, szórakozik, társaságba jár stb. Csak szimplán annyi a szitu, h szeretet nélkül élek. A szüleimmel nincs szerencsém, nekik megvan a maguk baja, a tesóimnak úgyszintén, a családunk hiába gazdag, szeretettelinek nem igazán lehet mondani, már elköltöztem, úgyhogy végül is mindegy. Szerelemeben sincs szerencsém, mindig sikerült olyan lányba belezúgnom, aki nem viszonozta. Na mindegy, a lényeg, hogy hosszú évek óta csak úgy elvagyok mint a befőtt, társas magányban élek. Mostanság egyre inkább azt vettem észre magamon, hogy teljes apátia és érdektlenség uralkodott el rajtam. Mintha már nem is vágynék szeretetre.