Kerestél már fel valakit a múltadból? Én 17 éves koromból nem tudok elengedni egy fiút, arra jutottam ráírok, mert képtelen vagyok lezárni így, senki más nem tudott ennyire érdekelni azóta sem. Mit tanácsoltok?

Én nem, de ő igen. Aztán mikor kiderült, hogy foglalt, ott volt lezárva, az ami el sem kezdődött. Aztán vagy 30 év múlva kiderült, hogy beállt egy kocsmába, és hulla részegre itta magát, + sosem bocsájtotta meg magának, hogy akkor nem ment utánam.Felesleges lett volna, mert egy gyerek az szent és sérthetetlen ..Ez már történelem.

Rég volt.

Te már régen nem arra a fiúra vágysz 4 évvel ezelőttről, hanem arra az álomképre, ami a fejedben él.

4 év (főleg 17-21-ig) hatalmas időszak, az ember ott válik valahol gyerekből fiatal felnőtté, az ismerősöd is nagyon megváltozott, és 100%, hogy nem abba az irányba, ami a fejedben él róla.

És persze a fejedben lévő ember mindig kedves, mindig azt mondaná, ami neked tetszene, mindig nyugodt, mosolygós, sosem gondolsz rá úgy, hogy ideges, részeg, nyűgös, kötekedő...

Nekem volt ilyen csalódásom (igaz, nem kerestem meg, csak véletlen összefutottunk), a lány nyomokban sem emlékeztetett akkori önmagára.

Ha ennyire mozgatja a fantáziád,akkor keresd!Legfeljebb lekoptat,de legalább le tudod zárni.Az ilyen "mi lett volna ha..." gondolatokat csak így lehet elűzni.

Amúgy én nem kerestem célzottan senkit a múltamból.Volt,hogy egymásba botlottunk,de alapvetően aki a múltamból való az maradjon is ott.Okkal szakítok meg általaában egy kapcsolatot.

28/F