Nagyon letámadnám, ha elmondanám, hogy szeretem és csak akkor költözöm hozzá, ha normálisan együtt leszünk?

20 éves vagyok, a "barátom" 23. Azért az idézőjel, mert nem vagyunk együtt, mint pár, hanem barátság extrákkal téma áll fent közöttünk 2 és fél éve... Nekem ráadásul ő volt úgy az első... De pl. ő is mondja folyton, hogy nem is érti, mi van vele, ha rólam van szó, mert általában még a legjobb lányokat is egy hónapon belül "offolja", de velem még együtt is alszik, meg utazgat, figyel rám. És ez tényleg így van. Most nyáron is voltunk kétszer nyaralni, egyszer wellnessben, októberben is megyünk külföldre, meg szinte minden hétvégét együtt töltünk, együtt alszunk. Csak közben neki vannak más lányok is... Nem komolyak, sokszor a nevükre sem emlékszik másnap, de mégis rosszul esik, mikor pl. nem ír egész éjszaka, mert akkor tudom, hogy valakivel van.

Én most egyetemet váltok, Budapesten fogom folytatni. Még nem találtunk lakást nekem, ezért októberig a nagynénémék házában fogok lakni (külföldön élnek), de nagy is, van kert, és nem egy egyetemistának való. Mondta a "barátom", hogy költözzek hozzá, mert neki van vendégszobája is,meg milyen jó lenne, így is nála voltam szinte a fél nyáron. De én akkor nagyon kibuknék, ha pl. hallanám mással, vagy nem jönne haza és nyilván tudnám, hogy mit csinál... Mert így elterelem a figyelmemet, meg próbálom kizárni. De úgy itt zajlana ez az egész az orrom előtt és nem bírnám.