Néha úgy érzem meg fogok bolondulni. Aki volt már hasonló helyzetben, mit ajánlotok?

Voltam ilyen helyzetben, szintén 2 gyerekkel. Dolgozol vagy otthon vagy még valamelyikkel?

Nekem az idő segített, meg a gyerekek. De voltam én is olyan rossz allapotban, hogy csak ültem a konyhában és zokogtam.

Visszamentem dolgozni, és szép lassan jobb lett.

Ha szeretnél, írj privit.

37/N

[link]

Olvasd el, sokat fog segíteni neked. Van segítséged? Mennyi idősek a gyermekeid?

Kívülállóként nagyon nehéz okos tanácsot adni!

Azt minden esetre könnyű lenne javasolni hogy felejtsd el, engedd el, hagyd a francba - mert úgysem tudod (még) ezt megtenni.

De azon el elmélkedhetnél, hogy mi vezetett ide, miért hidegültetek el: mikor kezdődött, és mi válthatta ki?

Mit nem tettél/adtál meg neki?

Persze ez ne vezessen önmarcangoláshoz, inkább tanulságul szolgáljon!

Próbálj meg vele egész más stílusban beszélni,tedd érdekessé magad ismét!

De ha nem megy, akkor engedd el mielőbb, mert nem érdemli meg, hogy beledilizz! Te még felelősséggel tartozol a gyerekeidért!

Egy pasit egy másik pasival lehet gyorsan elfeledtetni!!!

Nem sok idő telt meg el dr azért szeretnek érdeklődni kedves kérdező hogy most hogy vagy? Sikerült kicsit kijönni ebből a helyzetből?

Én azt tanacsolnam hogy valamivel foglalt le magad, keresd valami hobbit vagy csak szimplán gondolj a 2 gyermekedre akiknek iszonyatosan nagy szüksége van rad meg a továbbiakban és ezért is fontos hogy erős maradj. Meg jo ötlet lenne ha elmennel pszichológushoz, vele aztán mindent meg beszélhetsz el mondhatsz neki mindent amit szeretnél és meg segít is neked ebben a nehéz időszakban.

Tudom hogy nagyon nehéz neked most de kitartást és szorítok hogy valahogy túl legyél ezen az időszakon.

Nem egészen értem a helyzetet. Az nyilvánvalóan egyértelmű, hogy a párod otthagyott, hiszen nincs veled. De miben hazudik, hogyan tud úgy viselkedni, hogy semmi sem történt?! Azt mondja, hogy négy hónapja dolgozni ment a világ végére, netán az anyját ápolja, vagy eltévedt a munkahelye és az otthona között, és nem találja a hazavezető utat, vagy mi a fene?!

Ha a párod már nem szeret, és nincs benne annyi gerinc, hogy ezt felvállalja, és téged ilyen helyzetben tart, illetve másik megközelítésből te ilyen helyzetben tartod magad, akkor komoly probléma van.

Az egyik gond az önértékelési problémád, hiszen elfogadod ezt a helyzetet, nem mászol ki belőle. Ez már könnyen lehet, hogy nem szeretet a részedről, hanem társfüggőség, vagy valami hasonló.

Sikerélményeket kell keresni, hogy az önbecsülésedet visszanyerd, hogy érezd, ennél te többet érdemelsz, a jelenlegi helyzet számodra nem elfogadható, és tudatosan továbblépj. Hogy vele, vagy nélküle, az egy más kérdés, de az tény, hogy nem szabad hagynod, hogy hazudjon, tiszteljen meg téged a gerincességével, ill. ha nem, akkor onnantól kezdve szerintem megszűnik férfinak lenni, és már csak ezért is felejtős.

Feszültséglevezetésben szerintem nagyon tud segíteni a rendszeres sport, kirándulás vagy ilyesmi, és ha lehet, akkor valami közösségen belül.

Fontos az is, hogy ha önsajnálatot érzel, azt hessegesd el, valami konstruktív dologgal váltsad fel. Bár tény, hogy nagyon fontos meggyászolni a kapcsolatot, de addig, amíg féllábbal a kapcsolatban vagy, nem lehet gyászról beszélni, ambivalens dolog. Olyan mintha azért sírnál, mert elvesztettél valami értékeset, miközben ott van a kezedben.

Pedig vagy megvan, vagy nincs meg, vagy már nem értékes, nem az, amit szerettél, és akkor el kell engedni.

Akkor még látnám az esélyét valaminek, a férfi nem hazudozna, de itt már nincs bizalom, és nem is lesz az. Itt már csak az van szerintem, hogy nem mered felvállalni a döntést, pedig érzed, hogy nincs választásod, és ezért őrlöd magad. El kell határoznod magad, nem lehet sérülésmentesen ezt sokáig tolni, ill. minél tovább tolod, annál mélyebben sérülsz, annál több időt vesztegetsz, annál jobban töpörödik az önbecsülésed, és nehezebb lesz új életet kezdeni. Ezt nem lehet megúszni.

Tűzzél ki magadnak célokat, pl. ha olyanod van, akkor azt, hogy lefogysz, de semmi esetre sem azzal az illúzióval, hogy a párodat visszahódítsd, értékesebb vagy ennél, hanem csakis önmagadért, hogy jobban érezd magad. Minden, amit teszel, magadért tegyél, meg persze nyilván a gyerekekért.