Mi a véleményetek? Hasonló helyzetben voltatok?

Előre szólok hogy lehet hosszú lesz. :)

5 hónapja vagyok együtt a barátommal, ő 23 éves én 24. Nagyon jó vele, közös céljaink vannak, hasonlóan látjuk a világot. Én teljesen beleszerettem.

Ő elég diszkrét, az érzelmeit tekintve. Társaságban is elég visszafogott nem szereti mutogatni, persze megölel, ad egy puszit a homlokomra de csak finoman. Mondjuk én is ilyen vagyok.

Volt egy nagyobb beszélgetésünk. Elmondta hogy régebben volt két nagyobb szerelmi csalódása és akkor utána úgy döntött hogy inkább kicsajozza magát, bulizni járt, mindig más csajjal volt. Aztán egyszer csak észrevette hogy 3-4 hónap után minden csajnál közömbösséget érzett, és úgymond kezdte elveszíteni önmagát, senkihez nem tudott kötődni. (Azt is bevallotta, hogy sokszor addig tűnt csak érdekesnek egy lány míg le nem feküdt vele de hozzátette erre egyáltalán nem büszke.) Közben rájött hogy elég is volt ebből és le akart állni. Rá pár hónapra hogy ezt elhatározta találkoztunk. Azt mondta, hogy úgy érzi szépen lassan megindult valami változás benne ebben e tekintetben, mintha kezdené visszanyerni önmagát, tudja hogy ez lassú folyamat és egyébként sem egy hirtelen szerelmes típus.

Minden héten találkozunk, nem egy érzelgős srác, legalábbis nem mutatja, de szerintem mély érzésű én úgy látom. Ha együtt vagyunk minden jó, ölel, bújunk egymáshoz, figyel rám. Tényleg úgy érzem hogy fontos vagyok neki. Bemutatott kb. minden családtagjának, én is bemutattam őt és kedveskedik nekik, jóban van velük. Barátainak is bemutatott akik azt mondták eddig egy lányt sem vitt bemutatni.

Azt mondta, hogy szerette volna ezt elmondani nekem és nem akarja, hogy azt higgyem hogy nem vagyok fontos számára. Azt is mondta, hogyha a szex miatt lenne ez az egész már nem lenne itt. Amiben van igazság, hiszen eddig ezt csinálta... szexre találhatna bárkit, bármikor mert elég jól néz ki, személyisége is elég vonzó lehet a lányok számára.

De kicsit azért megijesztett mert én nagyon szeretem őt, hibáival együtt elfogadom és vele akarok lenni. Ő is velem akar lenni, szóval ez kölcsönös. Úgy tűnik neki több idő kell, mit gondoltok?

Bárki aki volt hasonló helyzetben, (mindkét oldalról) végül sikerült ezt a közömbösséget megszüntetni? Fiúk voltatok így? Mi lett a vége, megváltoztatok?