Ti voltatok már hasonló helyzetben? Mit tennétek a helyemben?

20 éves vagyok, gimi első óta vagyok együtt a barátommal, előtte sosem volt más barátom, nem is randiztam rajta kívül senkivel soha eddig. Én felkerültem egyetemre, összeköltöztünk. Az egyetemet utálom, az ő hatására indultam el abba az irányba, amibe. Mondhatjuk úgy is, hogy túl befolyásolható kislány voltam, akinek fogalma sem volt eddig az életről. Most megismerkedtem valaki mással (nem az egyetemről), és eszméletlen szimpatikus, mindenről tudunk beszélgetni, és tudom, hogy a szimpátia kölcsönös. Ő tudja, hogy van barátom, és azt is, hogy össze vagyok vele költözve. Úgy érzem, hogy "most nyílt ki a csipám", és most döbbenek rá az életre. Hiába rengeteg ideje együtt vagyok a párommal, azt gondolom, hogy eddig talán gyerek voltam. Persze valaki nem nő fel egyik pillanatról a másikra, de tényleg most kezdek belecsöppenni az életbe. Mindent megkérdőjelezek, a továbbtanulásomat is, azt is, hogy ki vagyok egyáltalán én, illetve azt is, hogy biztos a párom-e a megfelelő ember számomra. Mivel össze vagyunk költözve, az otthonomtól elég messze, ezért eléggé elköteleztem magam mellette, kb. ellehetetlenítve magamat bármiféle meggondolástól, de erre nyilván eddig nem gondoltam, hogy megtörténhet, hogy megtetszik valaki más, és el sem tudtam képzelni, hogy így odáig tudnék lenni valaki másért.. A kapcsolatunkban harapható a feszültség azóta, viszont ugye egyre jobban kijövök azzal a másik sráccal.. Járt utat járatlanért? Az ember sose tudhatja, hogy jól döntött-e, de nekem még viszonyítási alapom sincs más pasikhoz, mivel nekem még nem volt más pasim. Nem tudom mi tévő legyek.. Megérné kockáztatni? Nagy a tét, és akármit döntenék, az visszaszívhatatlan döntés lenne, amiből nincs többé kiút.. Ti voltatok már hasonló helyzetben? Mit tennétek a helyemben?