Volt valaki, férfi, nő, hasonló helyzetben?

Ez egy vallomás szerűség lesz. Kiöntöm a szívem.

Van egy férfi akiért oda vagyok. Van barátnője, sokszor vagyok a közelükben.

Olyan rossz. A barátnőinek értelemszerűen előjogai vannak, amik nekem nincsenek természetesen.

Legutóbb pl. olyan volt hogy a barátnője csúnyácskán érkezett, mert a srác kapucnis cipzáros pulóvere volt rajta, és szó mi szó szörnyen állt rajta. Spontán a barátjánál aludt előző nap, amiatt volt. De égő volt az öltözéke, lelences. Ezt nem kívánnám magamnak. Ő se örült.

De közben meg evett a fene, bár én alhatnék csak úgy spontán nála, és kényszerülnék ronda pulóverben futkosni másnap reggel.

Szerintem egyikőjük se tudja mit érzek, mert sosem flörtölök.

Amikor kevésbé nyugis köztük a viszony, örülök. De sajnos nincsenek komoly problémáik.

Amikor pedig játszanak, játékból hadakoznak, csókolóznak, vagy a lány az ölébe ül, rádől, hozzábújik, hozzáér a fejéhez, kezéhez, bármijéhez, eszik engem a fene. Mert én nem tehetem.

Volt már valaki hasonló helyzetben, akár férfi, akár nő? Hogy láttátok a szívetek kiszemeltjét a párjával lenni?

(Aki az exét látta, akit még szeret, szerintem az még rosszabb lehet. Olyanok ne írjanak! :D)

Háttérinformáció hogy egy éve vannak együtt, és én speciel majdnem biztos vagyok benne hogy kb. sose fognak szakítani, mert egy hullámhosszon vannak nagyon. Mindketten jól néznek ki amúgy, de nem olyan cicababásan meg alfakanos hülyegyerekesen, hanem normálisan. Mindketten okosak is. Személyiségeik is elég jó. De ezek bennem is megvannak mind.