Nem szűnik meg az érzés, volt már valaki hasonló helyzetben?

#1-es vagyok. Egyébként ha bármiben segíthetek ezzel kapcsolatban még, írj nyugodtan privátot is.

21/L

Vegyél erőt magadon és próbálj meg megszakítani vele minden kapcsolatot.

Én is egész hasonló cipőben járok. 3 hónapja már hogy állandóan irogat egy srác, totál belezúgtam mert elhitette velem hogy a csillagkat is lehozná értem. Mégsem vitt el randira soha. Aztán pár hete megszűnt létezni,rájöttem hogy mással kavar. Azt a lányt elvitte randira még az első héten. Összetörte a szívem. Eldöntöttem hogy annyit sem érdemel hogy megmondjam neki erről a véleményem. Két hétig nem beszéltünk, és már úgy éreztem hogy lassan együtt tudok majd élni a hiányával, mert muszáj. Aztán derült égből a villámcsapás, megkövetett, bocsánatot kért ezerszer hogy mekkora idióta volt, és ismét megigérte hogy elvisz randira. Ennek ismét két hete, mégse történt semmi. Azóta is minden nap ír, de annyi. Eldöntöttem hogy többé nem adom alá a lovat, mert úgy érzem csak kihasznál.

Utálom őt ezért. De azért még mindig úgy érzem valahol szeretem is. Mint amikor annyira dühös vagy valakire hogy le tudnád hajítani egy szikla tetejéről, csak azért, hogy aztán lélekszakadva rohanj lefelé, hogy elkapd.

Sorstársak vagyunk, megpróbálhatjuk kisegíteni egymást ebből, ha gondolod írj nyugodtan privátot is.

Kedves Kérdező!

Az #1 válaszoló nagyon jól mondja. Ugyan nem írtad a korod, de ebbe a helyzetbe nagyon bele lehet dögleni, és nagyon hosszú ideig. Én 23-24 évesen kerültem ilyen helyzetbe, és ma, még 32 évesen is ezt nyögöm. Ugyanazok a dolgok voltak, mint amiket leírtál, és én is akkor voltam boldog, amikor kerestük egymást. Viszont soha nem lehettem a párja, pedig tudta, hogy mit érzek. Én magamon éreztem, hogy teljesen más lettem, nem tudtam már mosolyogni, és rengeteget sírtam. (Felnőtt fejjel, tudom...) Én miért nem lehetek? Teljesen leértékeltem magam. Egyszer fordult bennem a kocka, és most már úgy élek (és változtattam öltözködési stíluson), hogy igenis jó nő vagyok, és az ő baja, hogy nem akar engem. :)

Ennyi év és szenvedés távlatából azt mondom, hogy kár, hogy nem tudtam megszakítani a kapcsolatot vele, vagy legalább 10 lépés távolságra kerülni tőle. Biztos vagyok benne, hogy neked is vannak olyan barátaid, akik téged értékelnek, és nem használnak ki. Próbálj meg rájuk koncentrálni, minél jobban lekötni magad. Az első 1-2 hét nagyon nehéz lesz, de akkor érezni fogod majd, hogy már nem függ attól a boldogságod, hogy írt-e neked valamit. Utána már csak egy kicsit kell kitartani, és átbillensz a dolgon.

Kitartást neked, mert tudom, hogy ez milyen nehéz!

Ezt nagyon gyorsan fejezd be!

Egy kicsit irigyellek, mert én úgy szerettem egy álomképet éveken át, hogy valójában nem teljesült az egészből semmi. De talán pont emiatt könnyebb is volt szabadulnom. Még így is évekbe telt, mire végleg kigyógyultam. Neked sokkal nehezebb lesz, de abba kell hagynod a reménykedést, mert felemészt!

34f

#8

Jaj, a barátság-szindróma :) Én is reménykedtem ebben, de csak nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Az esetemben volt egy kb. kéthónapos kapcsolatmegszakítás, utána ilyen-olyan okok miatt újra egymásra találtunk. Az alatt a két hónap alatt átéltem, hogy milyen újra felszabadultnak lenni, és nem tőle függeni. Nem az határozta meg a napomat, hogy beszéltünk-e. Reméltem, hogy ez után barátsággá alakul át a dolog. Részemről sajnos továbbra is több, mint barátság, így pl. nem szeretem, amikor a párjával látom vagy amikor róla beszél.

Szóval veszélyes vizek ezek. :) A mi példáinkból láthatod, hogy ezek hosszú évekre rá tudják nyomni a bélyegüket az életedre, és egyáltalán nem éri meg. Vigyázz magadra, és próbáld keresni a laza oldalát és függőséget csökkenteni. Ha drasztikusan nem megy, akkor lassabban (pl. ma nem keresem őt, és ha azt túlélted, akkor másnap sem, stb). De erős kitartás, elhatározás kell hozzá. Szurkolok nagyon neked, senkinek nem kívánom azt a szenvedést, ami ezzel az egésszel együtt jár(t).

A korábbi 32/N válaszoló voltam